Túl sokat kellett volna neki fizetni!

Túl sokat kellett volna neki fizetni!

Túl sokat kellett volna neki fizetni! 150 150 KKV üzletfejlesztés blog

penz4

Időnként belefutok olyan esetekbe, amikor egy munkatárs teljesítménybérben dolgozik és egyszer csak rendkívülit teljesít, amiért természetesen rendkívüli bért kellene neki fizetni. És a főnöke nem fizeti ki neki azzal a jelszóval: „hát azért ennyit mégsem kereshet egy alkalmazott!”

Micsoda előrelátó, megfontolt és bölcs gondolat. Végre van egy olyan embere, aki az ő cégében, az ő cégének rendkívüli teljesítményt nyújt, ez által rendkívüli eredményt hoz, erre ő nem fizeti ki a megígért juttatást!

Mi szokott ilyenkor történni?

A különleges munkatárs jó eséllyel nemsokára a konkurenciát fogja a szó szerint erősíteni, mert felmond és oda megy dolgozni.

Egy multi gyártó cégnél történt meg a következő eset. A vezető megígérték a dolgozóknak, ha 8%-ról leviszik a selejtet, akkor a megtakarított összeg 20%-át bruttó bérként kifizetik ki nekik. A dolgozókat elkapta az ékszíj, és 2%-ra vitték le, azaz 6%-al csökkentették a selejtet. Egy bökkenő volt csak, annyi pénz járt volna érte, mint amennyi a normál bérük volt, vagyis a dupláját keresték volna.

„Hát azért ennyit mégsem fizethetünk a dolgozóinknak, micsoda dolog ez!” gondolták a vezetők és nem fizették ki. A következő hónapban a selejt 14%-ra ugrott, sőt hónapokon keresztül 8% felett volt!

Csak emlékeztetőül, a dolgozók bruttó fizetése a 6%-os megtakarítás 20%-a lett volna, vagyis bőségesen megkeresték azt, amiből ki lehetett volna fizetni. És mennyivel olcsóbb le volna kifizetni, mint utána 14% selejtet bukni. A vezetők pedig hiába rohangásztak pánikszerűen az üzemben, üvöltöztek, fenyegetőztek, hasztalan volt! Biztos megérte nekik…

Egy barátommal is megesett egy ma már neves informatika cég hőskorszakában, hogy értékesítőként annyi üzletet hozott a cégnek, hogy többet keresett volna, mint a cégvezető. Hát nem keresett annyit, mert csak a negyedét kapta meg a prémiumának, így a következő évben ő is a konkurenciát erősítette.

Miért írok én erről?

A blogomban folyamatosan arról beszélek, hogy hogyan találjon olyan munkatársakat, akik rendkívüli teljesítményre képesek,  de nem elég őket megtalálni, hanem a rendkívüli teljesítményért rendkívüli megbecsülés is jár cserébe! Jó példa erre egy multi ügyfelem, ahol az értékesítők nagyon komoly jutalékot kapnak (multinál nagyon ritka, hogy egyáltalán jutalékot fizetnek), és nagyon komolyak az elvárások is. Ha egy új értékesítő nem keresi meg az 500e nettót a 3. évben, akkor nem tartják meg!

Aki viszont eléri, az meg igencsak hosszú távon marad, van köztük, aki már 14 éve náluk dolgozik. Tavaly a német központban egy értékesítő akkora üzletet kötött, hogy többre jött ki a fizetése a jutalék miatt, mint a nemzetközi vezérigazgatónak, és a cég korrekt módon ki is fizette.

El tudja képzelni, hogy mennyivel egyszerűbb lenne vezetőként az élete, ha rendkívüli teljesítményű munkatársai lennének, és hosszú évekig senkit nem kellene sem elbocsátani, sem pótolni, mert a jól teljesítő emberei nyugdíjig dolgoznának az Ön keze alatt?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: első 7 évben fejvadászként, 1999 óta pedig üzletfejlesztési szakértőként segítek magyar cégeknek leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
26 hozzászólás
  • balázs lörinc 2009.09.28. 14:55

    az a kár hogy amegbecsülés addig tart amig a dolgozo a saját lábára nem tud alni utánna tovább
    áll az összes tapasztalattal a volt cégét megprobálja kicsinálni

    • Kelkó Tamás 2009.09.28. 16:16

      Kedves Lőrinc!

      Ez nem mindig van így. Az a tapasztalatom, hogy a többség csak akkor áll tovább, ha valamilyen konfliktusba, nézeteltérésbe keveredik a főnökével vagy kiemelkedő teljesítménye ellenére nem becsülik meg. Sőt, több hasonszőrű tanácsadóval egyeztetve arra a következtetésre jutottunk, hogy alapvetően két dolog kell egy jó ember hosszú távú megtartásához:

      1. Kiemelkedő teljesítményt nyújtson folyamatosan.

      2. Kapja meg ezért a korrekt cserét.

      A baj főleg az elsővel szokott lenni, mert sok helyen a főnöke akarja őt olyan keretek, feltételek közé kényszeríteni, amivel akadályozza a kiemelkedő teljesítmény elérését.

      Természetesen vannak, akik csak azért mennek egy munkahelyre, hogy ott felkészüljenek a dobbantásra, de szerencsére ők igencsak kisebbségben vannak.

      Üdv, Tamás

    • Attila 2009.09.29. 16:28

      BINGO!!!!!!!!!!!!

      Tamás, ezt a pár sort aranykeretbe kellene rakni! Ez volt a tökéletes megfogalmazás!

  • Zuggó József 2009.09.28. 18:42

    Kedves Tamás!

    Légy szíves, küldj nekem ilyen dolgozokat, akik legalább 20x annyit keresnek, mind én. Sőt én még megtoldom +20%-al a fizetésüket!

    Köszönettel: Józsi

  • Zöld György 2009.09.28. 19:35

    A ‘tul sokat kellett volna fizetni’ mogott foleg ket hibat erzek :

    1/ emberi gyarlosag, irigyseg. Azaz ‘az nem lehet, hogy beosztottam tobbet keressen mint en’ vagy ‘ meg kiderul, hogy ami eddig lehetetlen volt (teljesitmeny), az megis lehetseges.

    2/ hibas gazdasagi szamitasra alapozott celkituzes (pl. a lecsokkent selejtmennyiseg altal megtakaritott penz nem fedezi a megnovekedett bertomeget), vagy rosszul megfogalmazott celkituzes, azaz a tobbletteljesitmeny penzugyi eredmenye nem kalkulalt kesessel jelentkezik. (pl. rendkivuli ugyfel akvizicio utan nehany honap felfutasi ido szukseges a vasarlasok/eladasok felporgesehez). Ez utobbi esetben a befektetes/megterules -t (ROI= return on investment) illetve ennek sebesseget erdemes merlegelni.

    Mindket eset arra mutat, hogy ilyenkor velhetoen nem fizetesi, hanem foleg emberi eroforrasokkal valo tervezesi problema van.(„Ne adj’ Isten”, cegpolitika).
    Ilyen hozzallassal a (felvetelizo) ceg eleve beallitja sajat korlatait : kozepszeru emberekkel, kozepszeru teljesitmeny. ( Lasd egyik elozo,mas temahoz torteno hozzaszolasom szerinti B, vagy C tipusu munkatarsak)

    Zold Gyorgy

    • Attila 2009.09.29. 16:25

      És elérkeztünk a középszerű cégtulajdonoshoz, aki csak a közepes kollégákat tudja értékelni a jókat meg lázadónak tekinti.

  • most még névtelen 2009.09.28. 20:18

    Sajnos az emberi butaság azt eredményezi, hogy főnökeink nemigen tudják elviselni hosszú távon, ha egy beosztott alkalmazottnak van önálló véleménye, tájékozott és önálló. A végtelenségig „kihasználják az embert, – már akit lehet -, és aztán, már ha nincs olyan nagy szükség, mert például elmúlik a „szorult helyzet”, akkor a szlogen, hogy „pótolhatatlan munkaerő nincs”, és az irigység és rosszindulat mindent elsöpör. Velem „vallásos közegben” esett meg nem mindennapi történet, mely azért is megdöbbentő, mert talán ilyen helyen nem erre számítanánk, de hát… emberek vagyunk!?? Nem? Azóta is nagyon foglalkoztat annak a lehetősége, hogy munkaügyileg „tegyük helyre, és rendezzük” a számlát, de mindennek eljön az ideje, előbb, vagy utóbb! Vagy jobb az igazságszolgáltatást a nagy természetre bízni? (Ha jól tudom a következő évben ingyenesek lesznek a munkaügyi perek. 😕

    • Attila 2009.09.29. 16:23

      Sajnos a vezetők többsége nem azért került vezetői pozícióba, mert arra érdemes, hanem mert a még gyarlóbb nagyfőnök nagyon megértő tud lenni hasonszőrű feleivel és nem érti miről beszél az aki jobb képességekkel bír nála. Előny az agyatlan végrehajtóknál!

  • Laczy 2009.09.28. 21:32

    Sziasztok!

    A képlet egyszerű: a legtöbb vállalkozó SAJNÁLJA a pénzt kiadni a kezéből, ha megdolgoztak érte az alkalmazottak, ha nem.
    Ez a mai Magyar vállalkozói réteg 99.3%-ra igaz.
    Akinek nem inge, ne vegye magára…

  • Murla 2009.09.28. 21:27

    A cikk jó, de két megjegyzésem-kérdésem lenne:
    1, Kicsit úgy érzem, hogy a cikk a megfelelő múlttal rendelkező cégekre igaz. Mi a helyzet abban az esetben, amikor egy új, a piacon egyedülálló termékkel/szolgáltatással előrukkoló, remélhetőleg komoly felfutás előtt álló cégnél kell meghatározni a motivációs rendszert? Mivel igazából nem lehet tudni, hogy mit lehet kitűzni célnak egy év alatt, így nehéz belőni a szintet.
    2, Hasonló a gond akkor is, ha a siker/kudarc nagyobb részt nem csak az illető valós teljesítményén múlik, hanem egyéb, rajta kívül álló dolgokon vagy éppen másokon. Sokszor nehéz szétválasztani az eredményt az összetevőire…
    Gyakorlatban az egyszerűnek tűnő dolgok sokszor nagyon nem azok. Fentiektől függetlenül egyetértek, amit az ember vezetőként megígér/meghatároz, ahhoz tartania is kell magát.

    • Kelkó Tamás 2009.09.28. 21:59

      Kedves Murla!

      Sajnos nem láttam még példát arra, hogy egy kezdő, tőkehiányos cégben azért nem fizették ki a jutalékot, prémiumot, mert nem volt pénz, hiszen általában bevétel után fizetik, tehát mindig van miből.

      A cikkem kizárólag az emberileg igencsak kétséges, rövidlátó vezetőkről szól.

      Üdv, Tamás

    • Attila 2009.09.29. 16:19

      A képlet egyszerű:

      A cél közös, jól akar keresni a kereskedő és nagy forgalmat akar a tulaj. Azt is figyelembe kell venni az elején, hogy mi az a haszonhányad, amiről hajlandóak vagyunk lemondani és kész! Másik: ha tudjuk, hogy nem a kereskedő hibája, akkor segítsük fizetéskiegészítéssel, ha jónak látjuk és segítsük a munkáját is, ha nagyon jól teljesít akkor fizessünk neki sokat és ha kutyaütő, akkor küldjük el! Alapvető vezetői motivációs eszközökről beszélek!

      Üdv:

  • Szabó Attila 2009.09.29. 16:34

    Szal. Vezetőképzéseken alaptéma szokott lenni, hogy a legfontosabb egy cég számára az alkalmazottak legjobb 20%-a! Ezeket kell támogatni, megbecsülni, mert ezek végzik el a cég munkájának a nyolcvan százalékát! Az utolsó 20%-ot el kell küldeni. mert csak léhűtők, a középső 60%-ot pedig fel kell hozni cserékkel, oktatással, normákkal, egyebek…..

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED: