Félelem és rettegés a munkahelyeken!

Manapság egyre többet cikkeznek a ,,munkahelyi pszichoterror” nevű jelenségről, amelyre hivatkozva egyre több ,,munkahelyi masszást”, ,,stresszkezelő” tréninget, ,,relaxációs technikát” adnak el, vagyis egyesek ebből is üzletet csinálnak. De mi van pontosan emögött és mi lehet a valóban működő megoldás?

Sőt, úgy látszik a „hatóság” is részt kér a pszichoterror bizniszből:

„Január óta a munkaügyi ellenőrök azt is vizsgálhatják, a munkaadó nem alkalmaz-e pszichoterrort a dolgozói ellen. A szakszervezetek szerint nagyon sok magyar munkahely súlyos stresszforrás, ennek kiváltója többek között a teljesítménykényszer, a túlmunka, a pihenőidő és a szabadság megnyirbálása, a munkabér nem időben történő kifizetése vagy az, hogy a beteg ember nem mer elmenni táppénzre.Már vizsgálja a hatóság a januárban életbe lépett „stressztörvény” alapján, hogy a vállalkozások felmérik-e az egyes munkakörök pszichés kockázatait – tájékoztatta a Világgazdaságot az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF). Sőt a munkavédelmi felügyelők azt is ellenőrzik, hogy a kockázat értékelését követően a cég megtesz-e mindent, hogy csökkentse a napi robot okozta nyomást.”

Forrás: http://www.mfor.hu/cikkek/Gyakori_a_pszichoterror_a_munkahelyen.html

A munkahelyi stressz valójában vezetési problémák halmaza, semmi más. Abból ered, hogy az illetékes vezető nem találja meg az egyensúlyt a szigorúság és az emberség között. A szigorúság nem probléma egy vezetőnél, hanem alapkövetelmény. A probléma:

– a TÚLZOTT szigorúság,
– a TÚLZOTT teljesítménykényszer,
– a TÚL sok munka és így tovább.

A túlzott teljesítménykényszer az, amikor egy beosztottunk 5 egység elvégzésére képes óránként, ha nagyon megerőlteti magát, akkor 6-ra, de mi mégis 10-et várunk el tőle. Azaz annyit, amit ő képtelen teljesíteni akkor is, ha megszakad. Ilyenkor szoktak a rossz vezetők hivatkozni a másik beosztottjukra, aki ,,bezzeg” 12-őt tud kényelmesen teljesíteni. Ha egy vezető minden beosztottjától ugyanakkora teljesítményt várhat el, akkor felesleges őt tartani, mert azt egy számítógép is számon tudja tartani és ellenőrizni.

Egy vezetőre pont azért van szükség, mert ahány beosztottja van, annyiféle a teljesítőképességük. A felettes dolga egyrészről reális, teljesíthető elvárásokat támasztani beosztottja felé, másrészről a motiválásával, fejlesztésével képessé tenni őt minél nagyobb teljesítmény elérésére. Ha túl alacsonyra szabja az elvárásokat, akkor nem ér el fejlődést, ha túl magasra, akkor meg túlterheli és ezáltal stresszeli. Szóval nem könnyű megtalálni a helyes középutat, de pont ezért nem alkalmas minden ember vezetőnek.

A másik érdekes része a munkahelyi pszichoterrornak szintén súlyos vezetési hiba, ez pedig a tudatos, előre megfontolt szándékkal elkövetett túlterhelés, amit bizonyos távol keleti cégekről hallunk, de jó pár hazai vállalkozó társunknak sem kell ezért a szomszédba mennie tanácsokért.

Arról van szó, hogy az emberek egy dologban biztosan hasonlítanak a gépekre, azaz náluk is van egy olyan optimális terhelési szint, amelyen folyamatosan csúcsteljesítményre képesek. Ha ennél jobban terheljük őket, ha 10-12 órás munkaidőt követelünk meg hónapokon át, ha megrövidítjük a pihenő időket, ha nem engedjük el őket szabadságra, akkor ezért a teljesítményük és a munkájuk minősége fog csökkenni, és összességben rosszabbul jár a cég. Sőt elég hamar felpörög a fluktuáció, ami alaposan megnöveli a munkaerő költségeket is.

Összefoglalva a munkahelyi stressz mindig valami vezetési probléma tünete, kivéve ha a beosztott éppen válik vagy más extra magánéleti problémája van. Egy jó vezető még akár abban is segíteni tud, habár erről megoszlanak a vélemények. Készülőben van éppen egy erről szóló előadás sorozatom (én csak ,,dobozos tréningnek” hívom), amelyben nemcsak a személyzet felvétel és kiválasztás titkait osztom meg, hanem a kiemelkedő teljesítményű munkatársak megtartásának, motiválásának bevált módszereit is. Ez utóbbit jól csinálni fontosabb még a kiválasztásnál is.