Már a sokadik cégátvilágítást végzem, és még nem találkoztam olyannal, ahol ne próbáltak volna a legjobb munkatársukból (értékesítő, számlázó, raktáros, mérnök, szerelő, stb.) vezetőt csinálni! Az esetek többségében a kinevezett ember nem képes vezetővé válni, és a cégvezetőnek így van egy olyan vezetői munkabért kapó munkatársa, aki helyett ezután is ő dolgozik.
Szinte minden vezető úgy gondolja, hogy kiválóan teljesítő munkatársát előbb-utóbb ki kell nevezze vezetővé. Hiszen rém egyszerű a logika, ha ő a legjobb üzletkötő, akkor valószínűleg ő a legalkalmasabb értékesítési vezetőnek, továbbá ő érdemli meg a legjobban!
Erre van egy nagyon jó mondás egyik kedvenc könyvemből, a Micimackó és a Tao-ból: „Egy elképzeléshez való ragaszkodás, útjában áll a mi van itt megértésének!”
Hol a hiba a legtöbb vezető logikájában?
Egyszerű. Az, hogy valaki a legjobb valamilyen munkakörben, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy alkalmas vezetőnek. Tudom, hogy nehéz azt mondani valakinek, aki már 5-8-10-15 éve cégében dolgozik, megbízható és teljesítőképes munkaerő, hogy nem ő lesz a kereskedelmi igazgató, mert kívülről vesz fel valakit.
De, ha nem képes elvonatkoztatni attól az elképzelésétől, hogy a legjobb munkatársát nevezze ki vezetőnek, akkor sokmilliós, sőt tízmilliós tanulópénzt fog ezért fizetni!
Nemrég vendégelőadó voltam Kasza Tamás értékesítési tréningjén, ahol éppen arról beszéltem, hogy a kiemelkedő értékesítők ritkán alkalmasak vezetőnek. Erre szünetben odajött hozzám egy ifjú hölgy és nagy lelkesen mondta, hogy mennyire igazam van, mert a munkahelyén ő a legjobb értékesítő, és hiába tiltakozott, a főnöke kinevezte értékesítési vezetőnek. Õ egyáltalán nem érzi magát vezetőnek alkalmasnak, ráadásul nem is érdekli a vezetői munka, ő egyszerűen csak az eladást, a vevőkkel való kapcsolattartást imádja, ért is hozzá, eredményes is benne, és rengeteg sikerélménye van ennek köszönhetően.
Õ egyszerűen nem akar vezető lenni!
Tudom, hogy sok cégtulajdonos fejében az van, hogy minden alkalmazottja feljebb akar kerülni a szamárlétrán, és ezáltal mindenkit tud motiválni azzal, hogy vezetővé nevezi ki.
De ez korántsem így van!
Vannak emberek, akik tisztában vannak vele, hogy nem alkalmasak vezetőnek, vagy egyszerűen jól érzik magukat a meglévő munkakörükben és nem érdekli őket a vezetői munkakör. Nem tudom miért nehéz ezt elhinni, hiszen mi emberek nem vagyunk egyformák. Nem akar mindenki vállalkozó lenni, és vezető sem. Persze olyanok is vannak, akik élnek-halnak, hogy vezetők legyenek, de nulla szinten alkalmasak rá. Õk eléggé szerencsétlen emberek, mert az egójuk miatt örök boldogtalanságra vannak kárhoztatva.
Ez utóbbi mondatom kicsit bibliai lett, de a fő mondandómon mit sem változtat, nem minden jól teljesítő ember alkalmas vezetőnek…
Az alapgondolattal egyetértek. Meg volt is korábban róla szó.
Nem mindenki alkalmas vezetőnek.
Nemrég került kezembe egy könyv. Nem reklám, mert 1986-os kiadású. Ellen Nevins: Hogyan válhatunk tökéletes vezetővé. Ez egy „naggggyon komoly” mű.
Ajánlom mindenkinek, aki jól akar szórakozni. Én egészen az utolsó oldalig hittem, hogy ez egy vicc, vagy paródia. De nem. Ez egy véresen komoly mű: az akkori pszichológiai ajánlott olvasmányok egyike.
Nagyon „érdekes” képet fest az ideális vezetőről. 🙂
Ettől a műtől függetlenül:
Sokan vitatkoznak, hogy vezetőnek születünk vagy azzá válunk.
Ha téma tovább burjánzik, megosztom a véleményemet, de egy biztos:
100-ból 99 embert megkérdezünk, hogy mit szeretne, jön a válasz: „health, wealth, relationship”
Ezt ma akkor érheted el, hogyha egyre feljebb jutsz. Pont az értékesítőknél van úgy, hogy ha jól teljesít, akkor is egy idő után megcsömörlik, vagy kiég. Ebben a szakmában a legnagyobb frusztráció előfordulása. Még ha az illető szereti is, amit csinál, a korának előrehaladtával már nem biztos, hogy mindennap lesz kedve kimenni terepre. Nem biztos, hogy nem gondolkozik el rajta, hogy a főnöke aratja le a nagyobb babérokat helyette. Miközben ő keresi minden vevő kegyeit, addig a főnöke kevesebbet tesz le aktívan az asztalra. Akarni fog megpihenni. Ha alkalmazott marad – és nem fog saját vállalkozásba – akkor vezető státuszban fog tudni egy picit lazítani.
Kedves Tamás, tehát Ön egy ritka embertípussal találkozott.
Ez persze, visszacsatolva az alapgondolathoz, az esetek többségében nem fog jól felkészült vezetőt eredményezni, mégis ez a tömeges helyzet jelenleg mindenhol a világon.
Ez ad munkát értékelhetőbb helyeken a vezetési tanácsadóknak 🙂
Fontos és szintén megoszlanak a vélemények:
Különbséget kell tenni olyan cégek esetén az ily’ módon kinevezett vezetők között, akik a kinevezést követően is részt vesznek vagy részt KELL venniük a tényleges lebonyolításban, vagy ahol az illető becsüccsen egy szép bőrfotelbe és a tervezési, szervezési, lebonyolítás ellenőrzési és jelentési feladatokat látja el „csak”, a tényleges lebonyolítást meg ráhagyományozza az ügyintézőkre, menedzserekre.
Egészen más vezetői készségeket igényel az egyik és a másik típusú vezetés.