Mikor ismered fel biztosan a pszichopata munkavállalót?

Mikor ismered fel biztosan a pszichopata munkavállalót?

Mikor ismered fel biztosan a pszichopata munkavállalót? 749 322 Vállalkozásfejlesztés blog

Minden munkaadó rémálma egy pszichopata a munkatársi gárdában. Ebből is az a fajta, akit báránybőrbe bújt farkasnak hívok, mert általában akkor derül csak ki, hogy pszichopata, amikor már rengeteget rombolt, és meglepő, de gyakran a cégvezető számára még akkor sem! Sőt, gyakran éppen ő a bizalmi embere!

Munkatársai már mind látják, hogy ez az ember pszichopata és rombol, de annyira tehetséges a prezentációban, saját maga eladásában, és a bocsánat, de ennél jobb magyar kifejezés nincs, a „seggnyalásban”, hogy az általában elfoglalt cégvezető megkajálja a „színházat”. Van viszont egy pont, amikor mindig, kivétel nélkül lehull a lepel, és garantáltan lelepleződik a „báránybőrbe bújt” farkas valódi természete…

Mikor bújik ki garantáltan a valódi természete?

Hát akkor, amikor meg kell válni tőle!

Mindegy, hogy magánéleti kapcsolatról van szó, vagy a munkatársadról, aki felmond vagy te mondasz fel neki, egy dolog halálbiztos – meg a sors furcsa iróniája -, hogy a normális emberektől nagyon könnyű megválni, a pszichopatáktól, báránybőrbe bújt farkasoktól meg rendkívül nehéz.

Egy normális alkalmazottadnak elmondod, hogy nem akarsz vele tovább dolgozni, biztos, hogy nem fog neki jól esni, de maximum megkérdezi, hogy miért, és nem fog balhézni, hisztizni, követelődzni, hanem lezárja magában a dolgot, és csendben elmegy. Ennyi. Tőle nem kell félned:

  • hogy a munkaügyi bíróságra megy,
  • feljelent a Nav-nál meg ki tudja még melyik hatóságnál,
  • és ő nem fog neked kárt okozni.

Bezzeg a pszichopata! Ha már valakinek a kirúgása előtt azon gondolkozol, hogy:

  • mi fog történni, ha meg kell válnod tőle?
  • hogyan fog kárt okozni, bosszút állni?
  • hogyan szervezd le a kirúgását, hogy közvetlenül utána ne tudjon kárt okozni?
  • vajon hol fog feljelenteni, és akkor az neked mennyibe fog kerülni?
  • vajon mennyi pénzt kell neki adni, hogy békében menjen el?
  • milyen módon kell neki felmondani, hogy békében menjen el, ne sértődjön meg és ne okozzon bosszúból kárt?

Lehet, hogy nem gondolod őt sem pszichopatának, sem báránybőrbe bújt farkasnak, mert ezt túl erősnek érzed, mert ő is ember, meg biztos nehéz gyermekkora volt, és még ki tudja milyen mentségeket tudsz kitalálni, de azzal, hogy a fenti kérdések megfogalmazódnak a fejedben, már el is ismerted, hogy egy igazi pszichopatával van dolgod! Ha nem lenne az, akkor nem lennének ilyen aggályaid, félelmeid a kirúgásával kapcsolatban.

Kaland a könyvelővel

Láttam már ilyen könyvelőtől való elválást, ahol az ügyfél megírta, hogy szeretne máshoz menni, és kapott egy hosszú levelet, hogy a könyvelő mindent jól csinált, és ő mi mindent rontott el! Igen, egy pszichopata mestere a felelősség áthárításnak, mert ő soha nem hibázik.

Olyan, mint egy olajozott angolna, sehogy sem tudod megfogni, mindig kicsúszik a kezeid közül. Esélytelen vele elérni, hogy normális viszonyban és egyetértésben váljatok el, csak egy dologra érdemes törekedned, hogy minél kevesebb veszteséggel szabadulj meg tőle, mert veszteség nélkül nem lehet. Ő nem engedi, neki lételeme, hogy a látszat szerint neki legyen igaza, mert a látszat mindennél fontosabb… legalábbis számára.

Neked volt már ilyen sztorid?

Kelkó Tamás

1993 óta dolgozom tanácsadóként: ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig KKV szervezetfejlesztő és HR szakértőként segítek magyar vállalkozásoknak leküzdeni a növekedéssel járó akadályokat.

Összes bejegyzés tőle:Kelkó Tamás
40 hozzászólás
  • graphite 2015. március 26. 08:26

    Ez gyenge lett.

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 08:42

      Mit hiányolsz?

    • graphite 2015. március 26. 22:32

      „Munkatársai már mind látják, hogy ez az ember pszichopata és rombol, de annyira tehetséges a prezentációban, saját maga eladásában, és a bocsánat, de ennél jobb magyar kifejezés nincs, a “seggnyalásban”, hogy az általában elfoglalt cégvezető megkajálja a “színházat”.”

      Ezzel pl. az a gond szerintem, ha van egy nem túl motivált csapat, ahova „beesik” egy tehetséges munkatárs, a többi rögtön pszichopatának fogja kikiáltani, csak hogy szabaduljanak tőle. Valóban pszichopata az illető, vagy sem? Hogyan derül ki ilyenkor?

      Ha valóban tehetséges, és átlátja a folyamatokat, akkor fél szavakból is meg fogja érteni magát a főnökkel. Aki már 10 éve a cégnél van, ezt úgy fogja megélni, hogy az illető ügyes „seggnyaló”.

      „Munkatársai már mind látják, hogy ez az ember pszichopata és rombol, de annyira tehetséges a prezentációban, saját maga eladásában, és a bocsánat, de ennél jobb magyar kifejezés nincs, a “seggnyalásban”, hogy az általában elfoglalt cégvezető megkajálja a “színházat”.”

      Kis vidéki cégnél (ahol a maximális pénz/projekt 60k EUR volt) pont láttam egy általad leírt típushoz kísértetiesen hasonló emberkét. Két hónap után a kollektíva nagyon utálta (beszólt nekik, hogy ne kávézzanak egész nap, hanem dolgozzanak), mégis ő volt az, aki 800 000 EUR-os projektet szerzett. Aztán a projekt végére annyira elromlott minden, hogy önként távozott, és céget alapított (azóta köszöni jól van). A kis cég kollektívája is fellélegzett, most újra 30k-s projektjeik vannak 🙂 Mindenki boldog. Pszichopata az illető, vagy sem?

    • Polló László 2015. március 26. 22:49

      Nem.

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 22:56

      A blogom nem ilyen emberről szól, hanem a pszichopatákról. Volt már ilyen eset is a praxisomban, természetesen meg is védtem az embert. A pszichopata viszont nem termel, hanem ismétlem, többet rombol, mint épít.

    • Libelle 2017. augusztus 7. 10:23

      Nekem is volt egy pszichopata munkatársam. Egy étteremben dolgoztam vele együtt. Eléggé érzékeny vagyok, ő meg egyből kiszúrta a gyenge pontjaimat. Nagyon értenek az emberek bosszantásához, ha kipécéznek maguknak valakit. Ő is szeretett „vicceskedni” más számlájára, pletykálni, kritizálni, utasításokat osztogatni. Szerintem azért rágott be rám, mert nem akartam azt csinálni, amit mondott. Afféle főnöknek képzelte magát. Egyszer hozzávágtam a tollat a vendégek szeme láttára, máskor elküldtem az anyukájába, de azon is csak röhögött. Amúgy első ránézésre jópofának, lazának és megnyerőnek tűnt, könnyen teremtett kapcsolatokat, és megvolt a „rajongói klubja” a munkatársaim között, akikkel aztán ment a kibeszélőshow. Persze tudott rendes is lenni, ha akart, de éppen ez a kétszínűség volt a legrosszabb benne. A legnagyobb stresszhelyzetekben volt igazán elemében, és külön élvezte az ideges, panaszkodó vendégeket (akiket általában még jobban kiakasztott az „értetlen”, kötözködő stílusával). Egy volt munkatársamat meg azért rúgatta ki, mert a csaj elmondta neki, hogy pénzt lopott a kasszából, de nem volt hajlandó osztozni vele.

  • Tulok Imre 2015. március 26. 08:33

    Szerintem először definiálni kellene, mit értesz pszichopatán. Szerintem a klasszikus pszichopatára nem ez a jellemző, hanem az, hogy csendben és elegánsan távozik, és lehetőleg még aznap feljelent a NAV-nál vagy egyéb hatóságnál. (Vagy elvágja a kocsid fékcsövét).
    Aki jelenetet rendez, az inkább érzelmileg zavart, társfüggő, éretlen, asszertív kommunikáció helyett manipulatív módon kommunikál, játszmázik – vagy az összes ezek közül. De az is lehet, hogy olyan sokkhatás éri a felmondással, hogy így reagál, mert nem tanulta meg másképp kifejezni a negatív érzelmeit.
    A pszichopatáknál inkább a simulékony, udvarias modort emeli ki a szakirodalom és abba nem fér bele a nyílt fenyegetés egy ilyen helyzetben.

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 08:42

      Kedves Imre!

      Olyan embert, aki többet rombol, mint épít. Akinek a saját érdeke mindig fontosabb, mint másé, és ezért rombolni, másokba gázolni is hajlandó a legkisebb mérlegelés nélkül. Sajnos sokkal több ember pszichopata, mint a legtöbben gondolnánk, mert az okosabb (és sajnos van köztük elég okos, sőt zseni is) mesterien tudja leplezni igazi szándékait.

      Értelemszerűen a saját tapasztalataim osztom meg, és eddig úgy láttam, hogy az elválás az a pillanat, amikor lehull az álca, megmutatkozik az igazi arca, nem bírja játszani a szerepet.

      Üdv, Tamás

  • Anita 2015. március 26. 11:25

    2 fajta pszichopata létezik a szakirodalom és a kutatások szerint, az egyik a született, a klasszikus eset aki valóban úgy fog távozni, ahogyan a hozzászóló leírta. Viszont van a „hot pszychopath” akinek nagyon is erős érzelmei vannak, és úgy viselkedik , mint ahogyan Tamás leírta. Ő nem születetten, hanem saját döntéséből/döntéseiből lett ilyen. Amúgy ki lehet tölteni a pszichopata tesztet ingyen az interneten, mindannyiunkban él néhány százalék pszichopata, csak nem mindegy, hogy milyen arányban….

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 17:28

      Nem tanulmányoztam át a pszichológia mély bugyrait a pszichopaták minden aspektusa iránt, csak tapasztalatból írtam, amit láttam. Ami viszont igaz, hogy mindannyiunkban vannak ilyen tulajdonságok, csak a fő különbség, hogy a pszichopata nagyrészt aként működik, de legfőképpen önkritika luxusával nem rendelkezik, csak a normális embereknek vannak magukkal kapcsolatban kétségei…

  • Erika 2015. március 26. 11:36

    Kedves Tamás! Kedves Imre!

    Nekem az a véleményem, sőt – sajnos – a tapasztalatom is, hogy többfajta „pszichopata” vagy finomabban fogalmazva „pszichés zavarral küzdő” ember létezik. Lehet, hogy nem teljesen
    szakszerűen, de én a következő két csoportba osztom őket: „passzív agresszív” és „aktív agresszív”. A „passzív agresszív” az Imre által részletezett módon viselkedik, nem balhézik azonnal. Sajnos, nem találok jobb szót: „sunyibb”. Az „aktív agresszívre” jellemzőbb – a Tamás által részletezett – azonnali reagálás, ha bekövetkezett a krízishelyzet. (Addig ő is sunyít.)

    Bár ez nem tartozik teljesen szorosan a témához (inkább a helyzet előzményéhez vagy kiváltó okához), de amennyiben jól értelmeztem a pszichológia könyvekben olvasottakat:
    a konfliktuskezelések módját elég nagy mértékben befolyásolja az otthonról
    hozott minta. Én a szűk ismeretségi körömből ismerek olyan helyzetet, ahol nem fordult elő hangos szó vagy tettlegesség, csak csendben és halkan „terrorizálták” egymást a családban élők, de olyat is ismerek ahol kiabálás és őrjöngés volt a konfliktuskezelés módja.
    Én egyiket sem tartom jónak. (Sőt normálisnak sem.)

    A tapasztalatokról pedig csak annyit, hogy: több munkahelyet kellett otthagynom az utóbbi időben az említett emberek miatt, mert én – sajnos – nem tudtam kezelni őket.
    (Ennek a komoly következménye az, hogy 40 év feletti munkanélküli vagyok…)

    Egy hasonlattal élve, számomra az ilyen emberek olyanok, mintha „nem a pályán játszanának”, vagyis nem tartják be a korrektség szabályait. Talán, ha az ember lemenne az ő szintjükre és az ideje nagy részét azzal töltené, hogy inkorrekt eszközökkel ellenük hacoljon lehetne esélye a „győzelemre”, de én erre nem voltam alkalmas… És nem mellesleg a hatékony
    munka rovására ment volna.

    Kíváncsi vagyok a véleményetekre:
    – Jól látom-e a „pszichopaták” csoportosítását?
    – Lehet őket kezelni? Ha igen: hogyan? (Én reménytelennek gondolom.)

    Üdvözlettel:

    Erika

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:29

      Kedves Erika!

      Természetesen sok árnyalata van a pszichopatának, én már a közveszélyes szintről írtam, szval jól látod. Kezelni őket, hát az eléggé nehézsúlyú kategória, és nem miattuk, hanem a környezetük naivitása miatt.

      Volt olyan ügyfelem, ahol egyértelműen pszichopata volt az egyik tulajdonos, de ezt egyik tulajdonostársa sem látta, nem vették elég komolyan, és 1 év kemény munka után fel kellett adnom, mert olyan ügyesen teremtett egy virtuális valóságot a tulajdonostársai köré az említett pszichopata, hogy beállt a cég fejlődése, mint a szög a tölgyfa deszkába.

      Üdv, Tamás

    • Erika 2015. március 27. 17:51

      Kedves Tamás!

      Most kivételesen megpróbálok röviden írni… 🙂
      (Persze, annak is megvan az oka, hogy miért magyarázok hosszan… de ez „más lapra tartozik”.)

      Tehát, nekem az volt a tapasztalatom, hogy az igazán „profi pszichopaták” a
      zseni és az őrűlt keskeny „határterületén” mozognak…
      De vannak kevésbé „profik” is, ők kevésbé intelligensek.

      De, lehet, hogy rosszul látom…?!

      Üdv.

      Erika

    • Libelle 2017. augusztus 7. 10:50

      Én nem tudom, hogy léteznek-e „gyógyult pszichopaták” (jelentkezzen, aki tud ilyenről vagy annak tartja magát), vagy egyáltalán mi segíthet rajtuk, de szerintem ez nem egyszerű dolog. Főleg, ha az illetőnek nincs „betegségtudata” (vagy „problématudata”), és ők köztudottan szeretik másra hárítani a felelősséget. Hiába vagy velük empatikus, olyan mintha egy feneketlen kútba öntözgetnéd a vizet. Nagyon „szeretik” az együttérző embereket amúgy, akik gyakran esnek nekik áldozatul. Ha szembesíted a viselkedésével és felhívod a figyelmét a hibáira, akkor még jobban vérszemet kap. Szerintem kb. annyira lehet segíteni egy pszichopatán, mint egy alkoholistán, drogoson vagy egy borderline személyiségzavaroson.

  • Polló László 2015. március 26. 13:22

    Tamás, ez nem gyenge, hanem az egyik legjobb blog bejegyzésed! 🙂

    A pszichopatákra leginkább az jellemző, hogy nincs lelkiismeretük. A munkahelyi pszichopatákról megjelent egy jó könyv: Paul Bobiak – Robert D. hare: Kígyók öltönyben, Amikor a pszichopaták dolgoznak címmel. Érdemes elolvasni! Lehet mindenféle külsőségek, ilyen-olyan viselkedés alapján őket kategorizálni, de nem érdemes, mert a konklúzió ugyanaz: el kell távolítani a munkahelyről, mert ők a jó irányba változás kerékkötői.

    Van azonban egy még koraibb előrejelzés, mint amit Tamás említ. Ez pedig akkor működhet, ha van a cégben teljesítmény kitűzési és mérési, kiértékelési rendszer. A pszichopaták soha nem képesek ebben a kitűzött valódi teljesítmény követelményeket tartósan (hónapról hónapra, évről évre) teljesíteni. Mesterei az elmagyarázásnak (hogy miért nem ők, hanem mások meg a körülmények felelnek a nem teljesítésért). Ám ha azt látod, hogy hónapról hónapra nála és csak nála van szükség magyarázkodásra, ha neki már mini-minimális követelményt tűzöl ki és azt se képes teljesíteni, akkor kezdj el nagyon gyanakodni! Terheld meg valódi, a többiekéhez hasonló követelménnyel és hetek alatt kiderül, hogy a gyanúd alapos volt-e! Ha igen, akkor készülj fel arra az elbocsátási harcra és alkura, amit Tamás olyan szépen leírt! S könyörtelenül küldd el, ebben ne legyél kompromisszumképes! Az egész szervezet fel fog lélegezni, mindenki szabadabban és egymás iránti bizalommal teljesebben fog dolgozni! (Ha meg nem pszichopatát, hanem csak egy csapnivaló teljesítményű munkatársat küldtél el és nincs semmiféle elbocsátási balhé, akkor is csak nyertél, mert végre felvehetsz egy jobb képességű munkatársat.)

    Tehát a tervezés és abból az egyénekre lebontott teljesítmény követelmények (KPI: Key Performance Indicator) azért is fontosak, hogy megtaláld a saját pszichopatádat!

    Polló László

  • Molnár Kristóf 2015. március 26. 14:29

    Voltam pár munkaügyi bíróságon ezek miatt a „kedves” munkavállalók miatt! Szerencsére mindet megnyertük, de mennyire kellemetlen…. Meg mennyit ártanak maguknak is, fel sem mérik! Nem gondolják, hogy az új helyen visszajuthat, hogy milyen személyiségek? Tamás, ha ezeknek a felismerésére fejlesztesz valami detektort, akkor én vevő vagyok 🙂

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:31

      Ahogy írtam, az önkritika nem az erősségük. Detektort nem, de tanfolyamot fejlesztek, hogy fel tudd ismerni őket!

  • Erika 2015. március 26. 15:39

    Kedves Mindenki!

    Egyetértek Polló Lászlóval, ez valóban egy érdekes témafelvetés volt.
    ***
    Egy rövid időre visszakanyarodva Anita hozzászólásához, akivel szinte egyidőben, nagyon hasonló álláspontot írtunk le, annyit fűznék még a témához, hogy:
    – én mindkét fajta „pszichopatát”, született „pszichopatának” tartom,
    – továbbá: az én véleményemet a „viselkedéslélektanról” (vagy talán ismertebb szóval, a behaviorizmusról) olvasott infomációk is árnyalták, mely szerint (röviden összefoglalva) a környezet komoly hatással van az ember viselkedésére.
    De úgy tudom, hogy ebben a kérdésben még a tanult pszichológusok / pszichiáterek sincsenek azonos állásponton. (Így én – laikusként – különösen nem tudhatom, hogy mi áll a legközelebb az igazsághoz. Inkább csak a véleményemet írtam le.)
    Ezen a ponton újra visszatérnék Polló Lászlóhoz, aki azt írta, hogy nem az lényeg, hogy csoportosítsuk az ilyen típusú embereket, hanem az, hogy: minél rövidebb idő alatt meg kell szabadulni tőlük.

    Én tovább megyek: AZ A LEGJOBB, HA BE SEM KERÜLNEK A „RENDSZERBE”!
    A „miért”-tel kapcsolatban már többen kifejtettük a véleményünket. Összegezve: bár a tulajdonosok / munkahelyi vezetők…stb. többsége nem gondol rá, de a rossz munkahelyi hangulat a munkára is rossz hatással van.
    Tehát:
    – Az első és legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy a munkáltató belássa / felismerje, hogy neki is érdeke, hogy ilyen típusú dolgozókat kiszűrje.
    – Fontos lenne, hogy a munkáltató reálisan meg tudja ítélni azt is, hogy: van-e elég tapasztalata, ahhoz, hogy felismerje az ilyen embereket.
    – Amennyiben nincs: érdemes szakemberre bízni ezt a feladatot!
    ***
    A cikk indító kérdése ez volt: „Mikor ismered fel biztosan a „pszichopata” munkavállalót?”
    Laikusként, saját tapasztalatokból kiindulva nekem a következő gondolatok jutnak az eszembe. Nyilván, a teljesség igénye nélkül és hozzátéve, hogy ezek az emberek különböző szinten vannak, tehát ettől függően nehezedik a felismerésük is.
    Jelek:
    – Nonverbális kommunikáció fokozott figyelése. Ők sokszor hazudnak, de van esély rá, hogy a mozdulataik, arckifejezéseik mégis elárulják őket. Nagyon élénkek, nyugtalanok. Energikusnak tűnnek. (Talán túlzottan is.)
    – Stílus. Szerintem, többnyire: „fellengzős”.
    – Jellemzőek a túlzások. Elmondásuk szerint: mindent tudnak, mindent megcsinálnak, mindenhez alkalmazkodnak. Simulékonyak. Legalábbis „felfelé”, lefelé „gőzerővel” taposnak.
    – Pontosan tudják, hogy mit szeretne hallani a másik fél és azt mondják. Szerintem, többnyire ezen a ponton győzik meg a munkáltatót.
    Összefoglalva: akkor is érdemes gyanakodni, ha valaki tökéletesnek tűnik…!!!
    (Szerintem, – egyébként – senki sem tökéletes…)

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:34

      Kedves Erika!

      Sajnos van egy olyan keveréke a zseniális elmének és pszichopata mentalitásnak, amelyet addig nem ismered fel, amíg nem látod tevékenysége eredményét. Sem a viselkedése, sem a tettei nem árulják el igazi természetét, csak az, hogy mindennek eredménye több rombolás, mint építés.

      Üdv, Tamás

  • F. Jutka 2015. március 26. 16:04

    Szerintem az a kérdés (ha már megtörtént), hogyan lehet tőlük megszabadulni… Ajánlom Robert D. Hare: Kímélet nélkül (A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa) című könyvét.
    Keresni kell nekik egy másik „nagy vadat”…

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:35

      Ahogy Polló Laci írta, gyorsan és keményen. Sajnos gyakran csak komoly veszteségek árán megy, de minden pénzt megér megszabadulni tőlük, mert ha maradnak, az sokkal többe kerül.

  • Erika 2015. március 26. 17:16

    Kedves F. Jutka!

    Egyetértek, ha nem tudtuk szóban forgó dolgozókat a megfelelő időben kiszűrni vagyis bekerültek a vállalathoz, akkor nagyon fontos megszabadulni tőlük!

    Talán, csak annyiban tér el a véleményünk, hogy én a megelőzést is rendkívül hasznosnak
    tartom, ha valamilyen módon megoldható!

    (Nekem ez egy kicsit a „betegséghez” hasonlít. Fontos a gyógyítás, de ha a rizikófaktorokat
    figyelembe véve sikeresen oda tudunk figyelni a megelőzésre, akkor talán meg sem betegszünk… )

    • Kelkó Tamás 2015. március 28. 22:33

      Csak támogatni tudom, hogy a megelőzés is fontos, sőt szerintem a legfontosabb. Ha időben felismerjük az ilyen romboló embereket, akkor fel sem vesszük vagy ha már felvettük, akkor hamar felismerjük és gyorsan megszabadulunk tőlük, amíg komoly károkat nem tudnak okozni…

  • Zoltán 2015. március 26. 19:23

    A történet akkor lesz kerek, ha elmélkedünk a pszichopata munkaadóról is, ebben a helyzetben mi a teendő, ha a szerencsétlen munkavállaló kényszer terhe alatt kell, hogy dolgozzon?

    • Polló László 2015. március 26. 19:30

      Ha a munkaadó pszichopata, akkor arról a munkahelyről menekülni kell olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. Még azelőtt, hogy magad is komoly lelki sérüléseket szereznél az elnyomás miatt.

    • Polló László 2015. március 26. 19:33

      Amúgy tapasztalatom szerint a cég tulajdonos ritkán pszichopata, mert aki képes egy céget a semmiből létrehozni, az olyan alkotó ember, amilyen teljesítményre egy pszichopata soha nem lenne képes. Nem véletlenül hangsúlyoztam már korábban is, hogy a felismerésben döntő szerepe van annak, hogy képes-e tartós hasznos teljesítményt kicsiholni magából. Ha igen, akkor te tévedtél és ő nem pszichopata. Bármennyire is kemény veled, bármennyire is utálod. 🙂

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:44

      Igen, amikor elkezdi felépíteni a vállalkozását, akkor nem, de menet közben gyakran azzá válhat! Ez akkor történik, amikor túlnő rajta a vállalkozás, túl sok munkatárs, túl sok probléma, túl sok pénzügyi és egyéb kockázat éri, amivel nem tud mentálisan megbirkózni, és átvált Dr. House üzemmódba.

      És van, aki meg pont attól száll el, hogy sikeres lesz, és ennek a súlyát nem bírja cipelni mentálisan, és először még csak arrogánssá válik, majd később akár pszichopatává.

    • F. Jutka 2015. március 26. 20:51

      Kedves László!
      Nem biztos, hogy a pszichopata tulajdonostárs építette fel a céget… ez elég gyakori eset.

    • molnar.szofia@gmail.com 2017. március 27. 19:17

      Naivitás azt hinni, hogy minden pszichopata/szociopata buta és/vagy lusta és/vagy tehetségtelen. Sajnos nem így van. A pszichopataság/szociopataság egy erkölcsi fogyatékosság, az illető mondhatni lelkiismeret nélkül működik. Attól még lehet okos, tehetséges, sőt, akár zseni is. Szakmát tanulhat, diplomát szerezhet, dolgozhat, befolyásra tehet szert, fontos, akár vezető pozícióba is kerülhet. A pszichopaták/szociopaták egója jellemzően hatalmas, és fontos számukra a tudatuk (egójuk) által teremtett imázsok hajszolása (pl.pénz, hatalom, stb.). Sőt, meglehet, ezen imázsok hajszolása szó szerint mindent megelőz a számukra, úgyhogy ezek megszerzéséért és megtartásáért akár dolgozni, értéket teremteni is hajlandók és képesek. Más kérdés, hogy amúgy meg erkölcsi fogyatékosok, lelkiismeret nélkül működnek, és nyíltan-burkoltan így viszonyulnak az emberekhez és a helyzetekhez.

    • Kelkó Tamás 2015. március 26. 20:37

      Természetesen, de az nem ennek a blognak a témája, viszont a pszichopaták felismerésének ügyében egy munkavállaló is sokat tanulhat itt.

  • Kata 2015. április 7. 09:17

    Cs. Kádár Péter írását idézném: „Robert Ray Lifton arról is értekezik a Náci orvosok című, hazánkban 1997-ben megjelent művében, hogy egy normális társadalomban lelkileg is normális emberek kerülnek döntéshozói beosztásba, ezzel szemben a náci Németországban szándékosan pszicho- és szociopatákat „jutalmaztak meg” hatalommal. Mert ők jobban teljesítenek, ha ölésről van szó.

    Ha megnézzük, hogy a rendszerváltás kezdete óta kik voltak-lettek például Magyarország urai, akkor legalábbis kételkednünk kéne abban, hogy a polgári demokrácia valóban érdemben különbözik-e a fasizmustól, és ha igen, akkor Magyarországon polgári demokrácia lett-e vagy valami más?

    Elegendő arra gondolnunk, hogy milyen mértékben (sokszorosára) nőtt az erőszakos bűncselekmények száma a rendszerváltás előtti időszakhoz képest, s mennyire vált általánossá az emberekkel szembeni brutális terror – legszembetűnőbben a munkahelyi hr-hóhérok, a modern kápók közreműködésével és megdicsőülésével. De persze nemcsak a munkahelyek váltak félelmetessé, hanem minden olyan hely, ahol csőszködni, házmesterkedni, vagyis bántani lehet. ”

    Véleményem szerint egyre több helyen alkalmaznak szakmailag tehetségtelen, ám pszichopata vezetőket…A beosztott meg nem ugrálhat, mert -a statisztikákkal ellentétben-nincs sok valós munkahely…

    • Polló László 2015. április 7. 19:10

      Kedves Kata!

      Az írása a szokásos sztereotípiák tárháza. Az 1990 óta megválasztott politikusok egészen csekély hányada kirívóan erőszakos, s egyikről sem tudjuk, hogy bárkit is meggyilkolt volna.

      Az erőszakos bűncselekmények egy országban akkor nőnek meg, ha nincs az embereknek önbecsülése. Az önbecsülés meg akkor veszik el, ha azt látja, hogy a társadalomnak nincs rá szüksége. Leginkább ezt abból veszi észre, ha nem kap munkát. Így a gyógyír is ismert: munkát kell adni. Akkor is, ha attól elszokott, akkor is, ha képzetlen. Az alamizsna/segély/feltétel nélküli alapjövedelem ezért nem megoldás.

      A munkahelyi személyzeti vezetők döntő többsége tisztességgel és becsülettel, magas képzettséggel és egész jó szaktudással végzi a munkáját. Több mint 100 cégnek dolgoztam az eltelt 12 évben és egyben sem találkoztam olyan „modern kápóval”, amelyik az Ön által írt „brutális terrort” tartja a munkahelyeken.

      Félelmetes házmesterekkel, besúgókkal, pszichopata párttitkár elvtársakkal meg leginkább a múlt század 50-es és 60-as éveiben lehetett találkozni. Manapság nem az kap automatikusan előléptetést, aki brutálisabban bántalmaz másokat. Sőt, egyre inkább előléptetést kizáró ok, ha valaki durva, goromba a munkatársaival.

      Mivel sokkal ritkábban találkozunk pszichopatákkal, ezért kell róluk beszélni, mert kijöttünk a felismerésének a gyakorlatából. Különösen azért, mert manapság inkább rejtőzködnek és ritkán mutatják ki a foguk fehérjét.

  • Levente 2015. április 16. 09:06

    Tamás, kérdeztem már, hogy mikor jelenteted meg az írásaid könyalakban. Szerintem EU piacon is remek lenne.
    Es most robban:-) Lesz rá támogatás. És ha valami ötleted van, vagy csak pályáznál, szólj kérlek!

    Mivel eléggé elfoglalt vagy, a számom 20 210 5432
    Üdv
    Levente

  • Ildikó 2015. szeptember 4. 22:37

    Tisztelt Hozzászólók és Kelkó Tamás!

    Tapasztalataim szerint az a munkáltató, vagy a munkáltatót képviselő szervezeti vezető akarja felmérni, és kiszűrni a pszichopata munkavállalót, aki nem az, vagy éppenhogy nem akar saját konkurenciát :). Félretéve a tréfát, a szervezeti vezetők között volt szerencsém normális vezetőkhöz, de sajnos a tíz alatti számú főnökeim közül csupán kettő volt az. A többi – az Önök által megfogalmazott, egy pszichopatára vonatkozó jellemzéseik alapján viszont pszichopatának minősül (a több száz munkatársammal, beosztottaimmal, ügyfeleimmel kapcsolatban elvétve volt ilyen tapasztalatom). Vagyis e szervezeti vezetőim a fentiek alapján egytől-egyig pszichopaták lehettek. Nem tartom valószínűnek, hogy ez az arányszám egyedi jelenség lenne. Így talán érdemes lenne elgondolkodnia Kelkó Tamásnak azon, ha esetleg még nem tett ilyen irányú lépéseket, hogy a vezetők/munkáltatók (a tulajdonosokkal nem nagyon lehet mit kezdeni szerintem) kiszűrésének, leváltásának, a szervezet tőlük való megszabadulásának minél kevesebb kárt okozó módjával kapcsolatos eszmefuttatását, ötleteit, javaslatait is ossza meg, illetve, ha van rá mód, oktassa, és hogy a munkahely otthagyása nélkül, lelki sérülések nélkül hogyan válhat meg a munkavállalók csoportja a mérhetetlen károkat okozó ilyen típúsú vezetőktől ÉS csatlósaiktól! Mert nemcsak a munkavállaló lehet a probléma. Az általam olvasott hozzászólások alapján úgy tűnik, a vezető/munkáltató még véletlenül sem lehet jellmezően pszichopata személyiség. A cikk címe és tartalma ellenére érdekes és hasznos lenne több, a helyzetet árnyaltabban, a munkavállalók oldaláról a vezető személyiségét feltáró, ismertető, vázoló hozzászólást olvasni.
    Köszönettel,
    Ildikó

    • Kelkó Tamás 2015. szeptember 4. 22:50

      Kedves Ildikó!

      Ez egy rövid blogbejegyzés, nem egy 200 oldalas átfogó tanulmány a témáról. Egyébként nagyon jól látja, a vezetők közt arányaiban sokkal több ilyen pszichopata és szociopata ember van, talán ezért sem szeretek annyira nagyvállalatoknak, multiknak dolgozni. Erről szól egy kb. 500 oldalas könyv: Kígyók öltönyben, amely elég részletesen és nemzetközi szinten méri fel a témát, és tárja fel megdöbbentő felfedezéseit.

      A jövőben tervezek ilyen irányú tanfolyamot, mert az első lépés, hogy felismerjük őket.

      Üdvözlettel:

      Kelkó Tamás

  • Polló László 2015. szeptember 5. 07:16

    Kedves Ildikó!
    A tulajdonosokkal azért nem kell sokat kezdeni, mert akik nulláról felépítettek egy céget, azok nem pszichopaták. A pszichopatákban nem szunnyadnak alkotó, létrehozó energiák, csak rombolók. Nemcsak nagyvállalatokban vannak pszichopata vezetők, hanem KKV-kben is. Ám itt ritkábban tudnak megtelepedni, mert minden alakoskodásuk ellenére a cég tulajdonosa előbb-utóbb rájön – ha másból nem, akkor a nyereség eltűnéséből -, hogy valami nincs rendben. S ha hív egy tanácsadót, akkor az órákon belül megmutatja neki, ki a felelős az eredménytelenségért. Ezért a KKV körben nem tudnak a pszichopaták olyan fényes karriert befutni, mint egy nagyvállalati vagy államigazgatási területen.

  • Groska Zoltán 2016. október 18. 23:03

    Látom a leírt jelenség sokakat megérint.
    Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a téma mélyebb kibontása, lehetetlen a használt fogalmak pontosítása nélkül. Azért is fontos volna a fogalmak tisztázása nehogy másokat félreismerve hozunk megalapozatlan döntéseket.
    A pszichopata fogalma alatt beszéltek a hozzászólók például szociopatákról, akik valóban hajlamosak zajosan távozni a pszichopatákkal ellentétben.
    Azonban a Hollywoodi klisékkel ellentétben az antiszociális személyiségzavaros rendellenességben szenvedők nem mindegyike erőszakos. Az erőszak nem szükségszerű jellemző (még az antiszociális személyiségnél sem) – de gyakran jelen van.
    „Ha csak azzal a résszel foglalkoznánk, hogy mennyi pszichopatát és szociopatát találsz a környezetedben, akkor nem kellene túlzottan aggódnod, mert a számuk 100-ból kb. 3 ember. Viszont ha azt is hozzávesszük, hogy hány ember él pszichopaták és szociopaták befolyása alatt, akkor ez a szám elérheti akár minden 100 emberből a 20-at is vagy még többet is akár, amely már egy aggodalomra okot adó arány a környezetben.” ( BOOSTED: A különbség a pszichopata és a szociopata között)
    Volt szó öntörvényű, önfejű, makacs vezetőkről is. Őket tényleg nehéz lenne a pszichopaták közzé besorolni.
    Elemezhetnénk a konfliktusokat abból a szempontból is, hogy a vállalkozás mely életszakaszában milyen típusú vezetőre, alkalmazottakra van szükség és milyen konfliktusokra lehet számítani ha nem történik időben váltás, alkalmazkodás. (Ennek azért már van szakirodalma.)
    Végezetül arra a konfliktusforrásra hívnám fel a figyelmet, amely mindannyiunk életét befolyásolja. Ez a jelenség szerintem a magyarországi állapotok rákfenéje: a kontraszelekció, a meritokrácia halálos mérge.
    A rendszerváltás a kiépülőben lévő meritokráciát akasztotta, fojtotta meg ezért esélytelen a demokrácia kiépülése, fejlődése Magyarországon.

  • molnar.szofia@gmail.com 2017. március 24. 03:18

    Nos, ami engem illet, már volt, hogy sajnos fel kellett jelentsek, meg olyan is, hogy be kellett pereljek,valakit meg olyan, hogy a cég nagyfőnökénél bepanaszoljak valakit az elküldésem, elmarásom után…De akárhogy is forgatom, nem én voltam a „pszichopata” ezekben a storykban, és mindannyiszor nagyon kínosan éreztem magam, holott mindhárom eseten igazam volt. Csak azért volt kínos érzésem, mert nem szeretek másokat bajba keverni, és gyűlölöm, ha valaki erre okot ad. Komoly okot. Pl. ő nem látta el feladatát, aztán rámkeni érte a felelősséget, vagy épp hazudik és anyagilag megkárosít,mondhatni meglop, vagy épp megrágalmaz, és a becsületembe gázol és megaláz stb… Ezek mind olyan magatartások, amik inkább jellemzőek ezen báránybőrös pszichopatákra, szociopatákra, mint rám, aki már több ízben is bajba kerültem miattuk, és kénytelen voltam visszaadni a kölcsönt.Nem mondom, hogy én hibátlan voltam/vagyok. Ha már szóba került itt a munkaügyi bíróság, hát „báránybőrbe bújt farkas” (pszichopata? szociopata? vagy egyszerűen „csak” torzult értékrendű) középvezető például könnyen juttathatja a céget munkaügyi bíróságra alperesnek, akár többször is, azáltal,hogy az alá beosztottakkal szemétkedik. Az ilyen jellemzően felfelé nyal, lefelé szarik…

  • molnar.szofia@gmail.com 2017. március 24. 04:12

    Érdemes megnézni a jelenség hazai gyökereiről elmélkedve e kis videót, mely lehet, hogy sérti egyesek politikai érzékenységét, de a benne foglaltak sajnos ma is, és az itt tárgyalt jelenségek kapcsán is aktuálisak. A kérdés: Mit tehetünk a probléma újratermelődése ellen??? https://www.youtube.com/watch?v=mm1VMF4pOBI

ÉRDEKEL A VÉLEMÉNYED:

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Oszd meg a cikket egyik ismerősöddel!