Önéletrajzok válogatása során érzékeny téma, hogy mennyi munkahelye volt a pályázónak? Vannak olyan interjúztatók, akik szerint 5 évente 1 munkahely az ideális, ennél több váltás már komolytalanná teszi a pályázót a szemükben, és nem is hívnak be olyanokat interjúra, akik ennél gyakrabban váltottak.
És vannak olyanok, akik sokkal megbocsátóbbak, főleg a fiatalokkal, és gond nélkül behívják azokat is, akiknek 5 év alatt 5 munkahelyük volt.
Kinél van vajon az igazság? Mennyi munkahely tolerálható 5 év alatt? Behívjuk-e egyáltalán személyes interjúra azokat, akik 1-2 évente váltottak munkahelyet? Megannyi kérdés vetődik fel, de nézzük meg mi a korrekt válasz….
Egy biztos, a fenti kérdésekre nem lehet egyértelmű, mindig és minden helyzetben érvényes igazságot kinyilatkoztatni. Korábban, még 2005 előtt is azon a véleményen voltam, hogy a munkahely váltások számából nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy mennyire jó munkaerővel állunk szemben, csak azt tudjuk, hogy a gyakran váltók többsége a következő 3 kategória valamelyikébe esik és a gyakori váltóknál sokkal nagyobb a kockázat, hogy nem fognak hosszú távon a csapatodban dolgozni.
Az 5 év alatt 5 munkahely ugyanis több dolgot is jelenthet:
-
tényleg megbízhatatlan emberrel van dolgunk, mert 1 év után vagy neki lesz kényelmetlen a munkahelye vagy ő lesz kényelmetlen a főnökének,
-
szerencsétlen emberrel van dolgunk, akinek egyszerűen nem sikerült olyan munkahelyet találnia, ahol tényleg őrá van szükség, és ahol kiteljesedhet, mert egyébként jó munkaerő,
-
fiatal, még nem találja a helyét a munka világában, neki sem volt eddig szerencséje, mert csupa olyan munkahelye volt, ahol nem érezte jól magát, nem tudott kiteljesedni.
Ma, 2011-ben azonban alaposan megváltoztak a dolgok, mert létrejött egy 4. kategória is, akik azonban jól elkülöníthetőek az előző háromtól. Mostanában meglepően sok ilyen emberrel találkozom, akiknek pl. 20 év munkaviszony alatt volt akár 8-10 munkahelyük is, azonban zömmel 2005 előtt volt egy, ahol legalább 5 évet dolgoztak, de gyakori a 10 éves munkaviszony is, majd 2005 után történt valami, és nem egy közülük 2005 és 2011 között 3-5 munkahelyet is váltott!
Végigkérdezve (és később végigellenőrizve) kiderült, hogy a legalább 5 évig tartó munkahelyükön nagyon jól érezték magukat és folyamatosan jól teljesítettek, de jött egy változás, ami miatt menniük kellett. Ráadásul ez zömében külföldi cégeknél fordul elő, hogy a kinti anyacéget megveszi egy másik, és új szelek fújnak, új vezetők jönnek, akiknek természetesen új elvárásaik vannak, aminek vagy nem tudnak, vagy nem akarnak megfelelni.
A válság is alaposan megkavarta a multicégek dolgait, mert egyre több az átszervezés, költségtakarékossági intézkedések, összevonások, és csődök is, amik miatt megint nem kevés jól teljesítő embert veszítenek el. Egy dolog jól megfigyelhető, az utóbbi 5 évben sokkal több a változás a gazdaságban, és drasztikusabb is, mint előtte 15 év alatt volt összesen.
Normál esetben, amikor van egy állásra legalább 50 pályázó, és bőven van közöttük olyan, aki relatíve keveset váltott, akkor ritka eset, hogy behívok interjúra olyan pályázót, akinek 5 év alatt 5 munkahelye volt.
Mostanában azonban nagyon odafigyelek arra, ha a pályafutása során van legalább egy tartós munkahelye, ahol min. 3 évet lehúzott, és ott jól is teljesített, mert akkor nem zavar, hogy pont az utóbbi 5 évben mennyi váltás volt az életében, mert az utóbbi 5 évben rendkívül bizonytalanná vált a gazdasági környezet.
Örülök, hogy így látod!
Tudom nem egyszerű a benyomás a cv alapján döntést hozni. Én egyike vagyok utóbbi időben a váltóknak. Egy oka van csupán, keresem a helyemet. Jelenleg azt gondolom és élem, hogy inkább el kell engedni a régit, hogy az újat fogadni tudjuk; ugyanis beleragadva egy tőlünk független, meghatározottan korlátozott „lehetőségbe”; az sokkalta többet ront a helyzeten, mintha vállalnánk azt, hogy céljaink eléréshez új feladatot, új megbízót, új munkahelyet keresünk, vagy épp önálló vállalkozás gondolata kezd el foglalkoztatni. Abban a pillanatban, hogy felismertem, hogy céljaim eléréséhez nem megfelelő a jelen lehetőség, választani lehet két megoldási alternatíva közül. Vagy céljaimhoz nem ragaszkodom, s megelégedve jelen helyzettel, (mert 99 %-ban bizony jó helyem van) elveszítem belső motivációs erőm, hozzáállásom és jó munkaerőként besavanyodok, demotiválttá válok, ami teljesítményre is hatni fog… Vagy megtartva erősségem és belső motiváltságom, megkeresem magamnak az új lehetőséget; ami céljaim elérését is támogatni tudja.