Nagyon sok vezető vágyik arra, hogy motivált beosztottai legyenek, de csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán motivált csapatuk van.
A munkatársak motiválása már a kiválasztásuknál kezdődik, azaz már eleve motivált beosztottakat vegyen fel, ne pedig zombikat. Az emberek 20%-át nem lehet motiválni vagy talán csak egy pisztolycsővel a fejéhez nyomva, de az ugye nem legális.
Van olyan szakember, aki elintézi annyival, hogy hát vegyen fel motivált munkatársakat és többet nem is lesz gondja vele. Ez teljesen igaz lenne, ha nem jönne közbe valami:
,,Figyelemre méltó az is, hogy a Harvard Business School kutatás szerint a dolgozók 85 százaléka munkába állása után 4-6 hónappal elveszti motivációját.” írják a www.mfor.hu portálon.
Döbbenetes szám és sajnos csak igazolni tudom a gyakorlati tapasztalataim alapján. Sok cégben még a leglelkesebb új munkatársból is ellenséges lázadót vagy, ahogy sokan hívják ,,fizetett ellenséget” képesek csinálni a próbaidő 3 hónapja alatt.
De ki a felelős ezért?
A kormány?
Az APEH?
A szomszéd macskája?
A beosztottai motivációjának letöréséért egyértelműen a közvetlen felettes felelős. Az ő dolga, hogy már eleve motivált embereket vegyen fel, majd még véletlenül sem törje le a kezdeti lelkesedésüket, sőt inkább még tegyen rá a tűzre néhány lapáttal és folyamatosan őrizze azt.
De vajon miért nem képes erre a vezetők többsége?
,,Az Online Recruitment internetes hr-portál közelmúltban közölt felmérése szerint a vállalatok élére kerülő vezetők 50 százaléka munkába állása előtt semmilyen tréningen sem vesz részt. A szám megdöbbentő, főként annak tükrében, hogy a cégek eredményességében főszerepet játszik a menedzsment, annak elkötelezettsége és szaktudása.” www.mfor.hu
A fenti 50%-os statisztika a vállalkozásoknál ráadásul még sokkal rosszabb!
A legtöbbünk természetesnek veszi, hogy egy autót meg kell tanulni vezetni, a gyereket meg kell tanítani úszni vagy biciklizni, a cipőjét cipész mesterhez viszi javíttatni és nem kontárhoz, míg, az emberek jelentős része egy cég vezetésébe gondolkodás nélkül belevág „vakon”, mindenféle ismeret nélkül.
A legtöbb cégtulajdonos ilyen hobbi cégvezető, azaz nem vezeti a vállalkozását, hanem csak próbálkozik vezetni.
A hobbi cégvezető egyik fő jellemzője, hogy a legtöbb problémája a beosztottaival van, mert életében nem tanult vezetést. Ez még önmagában nem baj, de sokuk nem is látja be! Gyakran hallani, hogy ,,ugyan minek kéne nekem tanulnom, tegyék meg a beosztottaim!” (Ha lenne vészcsengő nálam, az ilyen mondatoknál biztos megnyomnám!)
Másik tulajdonsága, hogy érzelmi alapon vezet és hoz meg döntéseket, ami legjobban a pénzköltésén látszik meg, mert meglehetősen szélsőséges, azaz vagy ,,fogtechnikus” (fogához veri a garast), vagy magyar nábob módjára szórja a pénzt, különösen magas presztízsű dolgokra. Például jó érzékkel akkor veszi meg a legújabb kocsiját, amikor likviditási problémák miatt éppen késve fizeti az alkalmazottai esedékes bérét.
„Olyan jó volt látni, amikor a főnököm kigördült a harmadik új BMW-jével. Tudom, hogy milyen keményen megdolgoztam érte!” ismeretlen
Minden vezetőnek kötelezővé tenném legalább Aronsontól A társas lény című könyv elolvasását. Sajnos amíg én vezető voltam, még nem olvastam és kapitális hibákat követtem el.