Múlt hét pénteken érdekes cikk jelent meg az Index.hu-n a fenti címmel, ráadásul a tudomány rovatban, szóval ez nem egy bulvár kacsa! Ez bizony egy komoly kutatás, amelyben 3 USA-beli egyetem munkatársai vettek részt és 500 fős mintán végezték.
Azt vizsgálták, hogy van-e összefüggés a Facebook-profil és az illető munkahelyi teljesítőképessége között? Először a kiválasztott jelentkezők profilját értékelték, majd IQ teszt következett és végül arra kérték a jelentkezőket, hogy jellemezzék önmagukat. Ez alapján készült el egy értékelés.
Ez után vártak 6 hónapot, majd megkeresték a jelentkezőket, hogy megkérdezzék őket a munkahelyi teljesítményükről, és meglepő összefüggéseket fedeztek fel a korábbi értékelés és a valódi munkahelyi teljesítmény között. Kiderült, hogy a Facebook profil alapján összeállított értékelés nagyobb eséllyel jósolta meg a munkahely teljesítőképességet, mint az IQ teszt…
Nekem azonban legjobban az ütötte meg a szemem a cikkben, hogy:
„…jövőbeli teljesítményt megjósló skálán magas pontszámot kaphatunk a lelkiismeretességre,
de alacsonyat az extrovertáltságra.”
Ez teljesen összevág a kiválasztási tapasztalataimmal, és megmutatja, hogy a kiválasztási folyamat során feltűnően jó marketinggel rendelkező pályázók (ők azok, akik az átlagnál extrovertáltabbak) alkalmazásuk során miért nem hozzák az elvárásokat? (kivéve, ha közönség előtt, vagy színpadon, médiában kell szerepelniük!)
Ellentmondó tapasztalat
Ugyanez megfigyelhető az önéletrajzoknál is, az elmúlt 10 évben felvett kiemelkedő teljesítményű emberek önéletrajza egyáltalán nem reprezentálta, hogy kivel is állok szemben! Jó párnál volt, hogy hosszú percekig ültem felettük és vaciláltam, hogy behívjam-e egyáltalán interjúra?
Mielőtt azonban levonnád a summás következtetést, hogy aki az átlagnál extrovertáltabb őt be sem hívod interjúra, álljunk meg egy gondolatra! A most zajló Toborzás-Kiválasztás Akadémián is már többször előjött, hogy a tipikus interjúztató emberek mennyire beszűkítik a lehetőségeiket, amikor 100 pályázatból röpke 5-6-ot választanak ki, azaz ennyi jelentkezőt tartanak érdemesnek arra, hogy személyesen is találkozzanak velük.
Nem mind arany, ami fénylik
Ezek a pályázatok gyakran azok, amelyek „jól néznek ki” (az-az már az önéletrajza meggyőző a pályázónak), azaz jó eséllyel azok, amelyek mögött lévő ember élőben már nem gyakorol annyira pozitív benyomást, mint amit a pályázata sejtetni enged. Egyre több hr szakembertől hallom az utóbbi időben, hogy gyakran kell többször is hirdetniük egy adott munkakörre, mert elsőre nem találják meg a megfelelő embert, még közepesen nehéz munkaköröknél sem!
Amikor elmesélem neki, hogy én 100 pályázóból gyakran 30-at is behívok interjúra, de minimum egy telefonos egyeztetést csinálok 4-5 kérdéssel, majd utána kb. 15-20 pályázót személyesen is megnézek, és az esetek 50%-ban a „tuti jelölt” pont abban a 10-15-ben van, akit be sem hívnának interjúra, akkor tágra nyílt szemekkel néznek rám. Bizony ennek köszönhető, hogy egészen nehéz munkakörökre is megtalálom a megfelelő embert mindössze 1 db hirdetéssel, aminek alapvetően ennyi a titka (a jó álláshirdetés mellett).
Az a bizonyos szabály
Hoztam ugyanis még évekkel ez előtt egy szabályt, hogy ha a pályázattal kapcsolat kétségeim vannak, akkor inkább adok neki egy esélyt, és minimum egy telefonos interjúra beosztom, azaz csak az egyértelműen NEM-eseket utasítom el az önéletrajzuk alapján.
Amikor olyan hr szakembereknek tartok tréninget, akik már messze túl vannak a több ezer felvételi interjún, és ez által nagyon komoly tapasztalatuk, emberismeretük van, akkor ők már nem az interjú kérdéseimre szoktak rácsodálkozni, hanem arra, hogy mennyi jó pályázót „dobnak ki az ablakon” az által, hogy túl sok következtetést vonnak le a pályázók önéletrajzai alapján.
Szerintem sem a Facebook profilja, sem az önéletrajza nem igazán alkalmas egy embernek arra, hogy messzemenő következetetéseket vonjunk le a munkában mutatott teljesítőképességéről, dacára annak, hogy a fenti kutatás ezt próbálja sugallni, inkább többet tudunk meg az önmarketinges képességeiről.
Vagy neked más a tapasztalatod?
Nagyon jó cikk. Olvastam az indexen a cuccot én is, és kicsit elhittem. Mindattól függetlenül, hogy elsősorban marketing eszköznek tekintem a fb-t.
Le lehet venni a kreativítást, lelki beállítottságot egy oldalról stb. De a teljesítményt soha, mert mindenki azt tesz ki amit akar, ésakinek van egy kis esze, az csak a jó, pozitív és kész dolgokat mutatja be. A kudarcokat nem. És ebből levonni egy munkateljesítményre vonatkozó következtetést naívság…
szerintem…