Cégvezetők leggyakoribb rögeszméje munkatársaik motivációjáról

Ha valamivel kapcsolatban rengeteg téveszme kering a vezetők fejében, az a munkatársaik motiválása, motiváltsága. Ennek oka abban keresendő, amit a szakirodalomban kulturális különbségnek hívnak. Az-az egy tulajdonos-cégvezető egészen más értékrenddel, motivációkkal rendelkezik, mint munkatársai, ezért ha magából indul ki (és miért indulna ki másból), akkor esélye sincs megérteni alkalmazottai motivációit!

A cégvezetők többségét rendkívül motiválja, hogy nincs felső határa annak, hogy mennyi pénzt kereshet (ezért is lett vállalkozó), emiatt azt hiszi, hogy a munkatársai is így gondolnak. Majd amikor a valóság szembejön egy jó nagy pofon formájában, és rá kell döbbennie, hogy cégében lehet, hogy csak őt motiválja az, hogy minél többet kereshet, akkor teljesen meg van döbbenve, és nem érti, hogy mi csúszott félre!?

Pedig semmi sem csúszott félre, csak el kéne engedni azt a rögeszmét (elképzelés, amihez mereven ragaszkodunk), hogy mindenki szeretne minél több pénzt keresni! Ennyi, és persze türelmesen megfigyelni, vagy meghallgatni őket, hogy a munkatársait akkor vajon mi motiválja?

Mi a baj Maslow motivációs piramisával?

Szerintem a jó öreg Maslow is eléggé hibás ebben a gondolkodásban, mert motivációs piramisának a csúcsa az önmegvalósítás. Speciel én nem szeretnék olyan szülők gyermeke lenni, akiknek a motivációja velem szemben az önmegvalósítás, de szerintem te sem. Egy jó szülő a kötelességtudat vagy más néven elhivatottság szintjén van, ez az, amikor gyermekedért gondolkodás nélkül olyan dolgokat megteszel, amiket magadért biztosan nem tennél. Vajon hányan lennének:

• Mentősök,
• Orvosok,
• Ápolók,
• Pedagógusok,
• Tűzoltók,

és még ki tudja mennyi olyan szakma képviselői, akiknek esélyük sincs bármennyi pénzt keresni, sőt normális pénzt sem keresni, mégis olyan elhivatottsággal végzik a munkájukat, mintha a saját vállalkozásukat építenék! Sőt, még annál is jobban.

Mégis, akkor mi motiválja az embereket?

Egy biztos, az emberek nagyon sokfélék és a motivációik is nagyon sokfélék. Ha mindenkit a minél több pénz keresése motiválna, akkor milyen lenne a világ? Szerintem nem lenne benne érdemes élni, de ez az én magánvéleményem.

Visszatérve a vállalkozások világába, van egy olyan motivációs faktor, amit semmilyen motivációról szóló szakirodalomban nem olvastam, semmilyen szakmai fórumon nem hallottam róla, pedig szerintem a legfontosabb motivációs faktora munkatársaidnak. Mármint a jó munkatársaidnak! Ez pedig az, hogy megfeleljenek a főnökük, az-az a te elvárásaidnak!

Főleg nagy cégeknél látni – ahol elég sok a szociopata vezető -, hogy mennyi munkatárs igyekszik mániákusan elérni, hogy végre egy jó szót kapjon attól a főnökétől, aki naponta rúg bele! Hónapokat képesek dolgozni és bizonyítani azért, hogy végre egy szájszéli mosolyt kicsikarjanak zord főnöküktől! Mi ez, ha nem valami nagyon erős motivációs faktor!

Szerintem ez az a megfelelési vágy, hogy a főnökük elégedett legyen velük és a munkájukkal. Egy jó munkatársnak ez az elsődleges motivációja. Utána jön az:

• önmegvalósítás,
• a kihívás keresés,
• az érzelmi elköteleződés,
• a hivatástudat és társai, a magas motivációs szintek.

Az alacsony motivációs szinteken ez nincs jelen. Egy pénzmotivált vagy karrierista munkatársadat piszkosul nem érdekli, hogy te elégedett legyél vele!

Trükkös fizetési rendszerek

A cégvezetők rögeszméjére a koronát az a már szinte vak hit teszi fel, amit a trükkös fizetési rendszerek iránt táplálnak. Ha ennyit teljesít, akkor annyit kap, ha rendet rak az asztalon, akkor 1,5%-al többet, ha még a WC-t is lehúzza, és a cég profitja is eléri a 40%-ot, akkor meg annyit. Jó, túlzok, de láttam már olyan fizetési rendszert Excelben, amiben 30-nál is több szempontból jött össze hó végén a fizetés, és bizony a „rend az íróasztalon” benne volt!

Szóval szerintem a legtöbb cégvezető kicsit túlanyagiaskodja ezt a fizetés dolgot. Az igazán jó emberek nem a pénzért dolgoznak (mármint nem a pénz van náluk az első helyen!), hanem pl.:

• a közös célokért,
• a csapatért,
• a főnökért,
• vagy mert számukra természetes, hogy szinte magukénak érzik a céget,
• vagy egyszerűen csak szeretik csinálni, amit csinálnak,

vagyis a pénznél fennköltebb dolgokért. A teljesítménybérezés túltolásával ezt a jó érzést ölöd ki belőlük, és lenyomod őket a pénzmotiváció szintjére.

Mint a nagymamám gyermekkoromban, amikor bármiért, amikor segítettem neki, zsebembe dugott egy százast. Egy idő már rühelltem, és megalázva éreztem magam, hogy „kalmárszellem” miatt segítek neki, pedig volt helye a pénznek. De a jó érzéssel végzett segítséget kezdte vele elrontani, ezért gyorsan le is állítottam róla!

A trükkös fizetési rendszer a pénzmotiváltakat célozza! A jó fizetési rendszer egyfajta igazságos cserét biztosít az elvégzett munkáért, de ha kizárólag ez motivál valakit, akkor az már régen rossz, mert nem neked, a csapatnak, a cégnek, az ügyfeleknek dolgozik, hanem kizárólag magának!