A legelső vezetői hiba

Van egy olyan súlyos hiba, amit a vezetők több, mint a 80%-a elkövet, és elég sok köze van a toborzáshoz. Nyugodtan nevezhetném a vezetők népbetegségének, és nem túloznék, mert annyira elterjedt. Ami az érdekes vele kapcsolatban, hogy a vezetői iskolákban, kurzusokon szinte mindenütt tanítják, mégis tömegesen követik el nap, mint nap.

A történet ott kezdődik, hogy egy céghez, vagy egy csapat élére kineveznek valakit vezetőnek. Az új vezető pedig már az első napon elköveti ezt a tipikus hibát, és ezzel nagyjából már az első napon el is veszíti a még meg sem szerzett vezetői hitelességét, ami nélkül elég nehéz embereket irányítani. Mi ez a hiba? Miért követik el szinte menetrendszerűen?

„Új seprű jól seper, de mindent kiseper” tartja a mondás, és milyen igaz a legtöbb vezetőre! Egyszerűen érthetetlen, hogy az új vezetők elsöprő többsége már az első napon hatalomból indít, az-az meg sem próbálja felmérni a fennálló helyzetet, felmérni, hogy mik a szokások, korábban mi az, ami jól működött, és mi az, ami nem, hanem durr bele a közepébe, azonnal magas lóról kezd el irányítani és korábban jól működő dolgokat megváltoztatni!

Olyan ez, mint a köszönés, ha elmarad, akkor igencsak a mélyből kell a bizalmat visszaszerezni, ha egyáltalán vissza lehet szerezni.

A kérdés ezután már egyszerű, miért van az, hogy az új vezetők többsége hatalomból indít?

Pedig a dolog evidensnek tűnik, odamegyek egy új helyre, egy új csapatba, akkor először udvarias vagyok, kitapasztalatom a dörgést, vagyis mi az, ami eddig működött, mi az ami nem, és ki kivel van, különben vagdalkozom, mint elefánt a porcenlánboltban.

Egyszerű, ésszerű, mégis a legtöbb vezető nem ezt csinálja!

Mi lehet ennek az oka?

Mint sok más dologra, erre is van egy elméletem, ami igazából a történések megfigyeléséből és az érintettekkel való sok beszélgetésből ered. Én e jelenség okának az emberi ego-t tartom, mert jól látható, hogy azok a vezetők, akik így viselkednek, azok magukat egyértelműen felsőbbrendűnek tekintik a beosztottaiknál. Innentől kezdve minden egyértelmű, ő a vezető, emiatt okosabb az új beosztottainál, ugyan már mi a fenének foglalkozzon alacsonyabbrendű lényeknek való megfeleléssel, ugyan már mi értékeset tudnának neki mondani?

Ő a vezető, ezért mindeki számára nyilvánvalónak kell lennie, hogy az ő utasításait kell követni és kész. Más kérdés?

Viszont gyakran ezután jön számukra a fekete leves, amikor a frissen belépő, és nagy önbizalommal utasításokat osztogató vezető nevetségessé teszi magát új beosztottai előtt azzal, hogy jön és helyből okosabbnak képzeli magát azoknál, akik évek óta ott dolgoznak. Mivel fogalma sincs a működésükről, ezért már az elején hoz egy-két olyan döntést, amin a háta mögött mindenki röhög és onnantól kezdve igencsak kemény dió bármiféle „vezetői tekintélyre” szert tennie!

Valahogy az új vezetők többségének azt a legnehezebb elfogadnia, hogy az előző munkahelyén lehet, hiába volt ő a legelismertebb, legtévedhetetlenebb, legbölcsebb vezető, az új munkahelyén mindenki próbaidős tanulóként kezd, és sokkal jobban jár, ha először csak hallgat és figyel.

Egyébként a nevetségessé válás a kisebbik baj, a cég számára a nagyobb, hogy az ilyen ember a jól működő dolgokat, folyamatokat, emberi kapcsolatokat barbár módon szétbombázza, óriási károkat okozva ezzel munkahelyének.