Miért idegenkedünk Magyarországon a referencia ellenőrzéstől?

Miért idegenkedünk Magyarországon a referencia ellenőrzéstől? https://www.kelko.hu/wp-content/uploads/referencia_ellenorzés.jpg 749 322 Vállalkozásfejlesztés blog Vállalkozásfejlesztés blog https://www.kelko.hu/wp-content/uploads/referencia_ellenorzés.jpg 2014. szeptember 2. 2018. május 1.

Míg az USA-ban és Kanadában komplett szolgáltató iparág létezik a referenciák ellenőrzésére, addig itthon a referencia ellenőrzés eléggé „sikamlós” téma. Pedig az Államokban léteznek olyan munkavállalók háttérellenőrzésével foglalkozó cégek, amelyek bizonyos országokra, pl. Indiából érkező munkavállalók ellenőrzésére specializálódtak!

Eközben nálunk, ha idegenként felhívok egy ex-munkaadót, akkor jó eséllyel nagyon kedélyes vagy kínos beszélgetés következik, és szerintem 80%-ban biztos lehetek benne, hogy nem árulja el az igazat. Ez akár olyan szélsőségekig elmehet, mint amikor felhívtam egy cégvezetőt, aki egyenesen dicsérte ex-termelési vezetőjét, miközben más forrásokból biztosan tudtam, hogy az illető majdnem csődbe vitte a céget…

Eközben egy előadásom után odajött hozzám egy svájcban élő cégvezető, aki a következőt mondta:

„Én nem is értem a magyarokat, nálunk Svájcban olyan jól működik a referencia levél intézménye.”

Erre csak annyit tudtam válaszolni, hogy Svájc nagyon messze van és irigylem őket, de nálunk referencia levelet jó eséllyel azért szoktak írni, hogy kirúgáskor, bocsánat, közös megegyezéskor elkerüljék a munkaügyi pert.

Miért nem vagyunk őszinték?

Ennek a referencia ellenőrzés közben tapasztalható mellébeszélésnek szerintem minimum 50 éves hagyományai vannak, egyfajta „besúgó reflex” lehet mögötte, mint ahogy érdemes megnézni, amikor egy a múlt rendszerben felnőtt magyar először megy el MLM-es rendezvényre, ahol az álló vastapstól szabályos sokkot kap. Pedig az USA-ban ez teljesen megszokott dolog, egy normál üzleti konferencián gond nélkül „hullámoznak”. De az olaszokat sem kellett félteni, amikor Schumacher Ferrarival megnyerte a Magyar Nagydíjat, állva, kórusban énekeltek a tribünön.

Látszik, hogy mások vagyunk, és emiatt tréningjeimen külön fejezetet kell szentelnem annak, hogy egy referencia beszélgetés során hogyan olvass a sorok között, milyen reakciókra figyelj, hogy megkapd a korrekt választ. Tudom, hogy az ellenkezője is előfordul, amikor direkt befeketítik az ex-kollégát, de ilyennel testközelben még nem találkoztam, csak a „szépítgetéssel”.

Mégis erősen ajánlott?

Ettől függetlenül a referencia ellenőrzés erősen ajánlott, mert a pályázók igazmondásában is legalább ennyire lehet megbízni. Erre egyenlőre még csak nemzetközi kutatások léteznek, magyarokról nem tudok, pedig fontos lenne számszerűsíteni, mert a jelentkezők:

53%-a hibás, pontatlan információt adott meg önéletrajzában, jelentkezési lapján. *Forrás: Society of Human Resources Management
49%-a a 3,100 megkérdezett HR managernek talált fontos hibát a jelölt önéletrajzában. *Forrás: CareerBuilder.com
34%-a a jelentkezőknek közölt hamis információt a szakmai tapasztalatával, iskolai végzettségével kapcsolatban. *Forrás: Wall Street Journal
9%-a a jelölteknek fals információt közölt diplomájáról, előző munkahelyeiről. *Forrás: Resume Inflation: Two Wrongs May Mean No Rights, by Barbara Kat Repa, Nolo.com
11%-a a jelölteknek hibásan adta meg, hogy miért távozott előző munkahelyéről. *Forrás: Resume Inflation: Two Wrongs May Mean No Rights, by Barbara Kat Repa, Nolo.com
1/3-a a jelölteknek legalább 3 hónap eltérést tüntettek fel a munkaviszony időtartamában. *Forrás: Background statistics bureau, USA, 2012
Forrás, további részletek: www.hatterellenorzes.hu

Tapasztalataim szerint ezen értékek közül jó pár rosszabb Magyarországon, mint Nyugat-Európában, ezért egy kulcspozícióba felvételnél kihagyhatatlan kellene legyen a jó öreg referencia ellenőrzés.

Éppen ezért rendkívül kiváncsi vagyok, neked mik a tapasztalataid a referencia ellenőrzéssel, kérlek oszd meg velünk kommentként!

17 hozzászólás

Faul Henrik 2014. szeptember 3. 08:24
„Erre egyenlőre még csak nemzetközi kutatások léteznek, magyarokról nem tudok, pedig fontos lenne számszerűsíteni, mert a jelentkezők:”

Egyelőre-egyenlőre hiba.

Válasz
Beatrix 2014. szeptember 3. 08:34
Kedves Tamás,
Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek, mert pont ezzel kapcsolatban merült fel problémám az utóbbi időben.
Multinacionális cégnél dolgozom és legutóbb azt az információt kaptam a HR-től, hogy amennyiben referenciát szeretnénk ellenőrizni, hivatalosan nem lehet véleményt kérni a jelöltek korábbi munkáltatóitól. Csak annyit lehet kérdezni, hogy valóban ott dolgozott-e az illető korábban vagy sem. Továbbá, én sem adhatok referencia levelet régi kollégáról, maximum a magánszemélyként küldhetek levelet, de céges címről semmiképp, mert ez törványbe ütközik, személyiségi jogokat sért.

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 3. 22:13
  Kedves Beatrix! Ha a munkavállaló korrekt, akkor erre már eleve felkészül, és hozzájárulásukat kéri korábbi munkaadóitól. Üdv, Tamás
Krisztina 2014. szeptember 3. 11:02
Én Angliában élek, és ez teljesen mindennapi dolog itt. Itt is általában egy megbízott cég csinálja, online. Kapunk egy kérdőívet amit kitöltünk, majd a megadott 3 referáló személy is megkapja, és kitölti. Munkavállalói oldalról ennyit láttam a folyamatból. Ez a felvételi folyamat része, amin senki nem akad fenn, és csodálkozom, hogy otthon igen. Persze nyilván az emberek olyan referenciaszemélyt adnak meg, aki pozitív színben tünteti fel őket és illik előtte megkérdezni őket, hogy megadhatók-e.
Angliában egyébként nemcsak a munkahelyeken végeznek referenciaellenőrzést, hanem költözéskor is, a kiszemelt lakás tulajdonosa is kér referenciát az előző „landlordtól”, illetve a munkahelyről is. Biztos akar lenni, hogy az embernek van pénze lakbért fizetni, és az előző albérletében is rendesen fizetett.

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 3. 22:14
  Anno, amikor én költöztem (Magyarországon), az új bérbeadóknak felajánlottam, de eddig egy sem volt rá kíváncsi. Hogy ezek az angolok milyen bizalmatlanok…;-)
jenei zsolt 2014. szeptember 3. 13:33
Én minden helyen kértem idáig ajánló levelet. Mivel általában átszervezések miatt váltottam, ezért soha nem volt gond. Adtak. Én írtam meg és együtt olvastuk át, javítottam ha kellett. Ezekben a munkámat foglaltam össze röviden és azt a néhány pozitív tényt, amivel sikeres voltam ott és akkor. Ezek mindig konkrét dolgok voltak, pl. eLearning kiépítése, fordítások, több feladat párhuzamos végzése, ilyenek…. azt soha nem írtam bele, hogy kiváló munkaerő, segítőkész munkatárs meg hasonló általános zsizsik szövegek…. (Na meg azt sem hogy szakmai témában konok vagyok, mint borz… 😀 de ez maradjon köztünk…)

Elgondolkodtam a fentieken. Akkor mi van, ha a főnökömmel kimondottan rosszban voltam egy cégnél 5 éven át? Amúgy teljesítményben és produktumban sikeres, általánosan elfogadott, de éppen ő vele állandó vitában. Ha őt adom meg referenciának és felhívják, akkor biztos elmeszel. mert akkor nem a szakmaiságra terelődik a szó, hanem a „na és hogyan lehet vele együtt dolgozni?”. Az meg ugye újra szubjektív….

Hogyan kerülhető el, hogy ne a személyiségen rugózzanak megint, hanem objektív tények alapján emlékezzenek valakire?

Olyat nem tudok, hogy engem ellenőriztek volna, szerintem nem, mert általában nem azonos iparágban folytattam. Nem volt kit felhívni. De olyan már volt, hogy fejvadász azt mondta, hogy szerinte sokszor váltottam munkahelyet és ez nem jelent komoly elkötelezettséget. Hiába volt az orra előtt az ajánlólevél….

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 3. 22:19
  Mint tanácsadó, én olyan cégeket is meg szoktam adni referenciaként, ahol nem volt túlzottan sikeres a közös munka, és azt is elmondom nekik, hogy miért. Eddig még soha nem hívták fel.
  
  Egyébként tréningjeimen tanítom, hogyan kell helyesen referencia véleményt kérni, a legfőbb alapszabály, hogy konkrét kérdéseket kell feltenni, olyanokat, amelyekkel ellenőrzizzük a pályázó állításait. Vagyis tényeket ellenőrzünk, és nem a szubjektív véleményre koncentrálunk, így kevésbé számít, az ex-főnök esetleges negatív véleménye.
  
  A „mit tud róla mondani?” típusú kérdések tényleg személyeskedésbe visznek, továbbá erre a legkönnyebb „füllenteni”.
  
  A probléma azonban itt az, hogy elég furcsa lenne, ha te oktatnád leendő főnököd, hogyan végezze a referencia ellenőrzést.
Baráti Üdvözlet 2014. szeptember 3. 17:23
Kedves Tamás,

fontos a téma valóban, amiről írtál.
Ugyanakkor szerintem nagyon félrevezetőek az ajánlások, mégis manapság egyre inkább „DIVAT” lett ezen lovagolni, rugózni.
Megértem én persze a munkaadókat, hogy szeretnének valahogy informálódni, de ez nem a legjobb módja! Ki kell mondani ezt, ha tetszik sokaknak, ha nem!

1.
Az én szakmámban például sok elemzőszoftvert kell ismerni, ha valaki birtokolni akarja a teljes szakmai repertoárt, amit lehet és „teljes szakmai pompájában kíván tündökölni” :). A komoly, drága szoftvereket (amiket esetleg egész cégcsoportok egységesen alkalmaznak), csak a gazdag multik engedhetik meg maguknak. Ezért én – elkötelezettség ide, lojalitás oda – a ’90-es évek végétől 2012-ig végighakniztam a szakmámban számottevő multikat, hogy kitanuljam mindet, mivel mindegyiknél csak egyet lehetett, hiszen a költségek miatt vagy ezt, vagy azt használták, többet egyszerre egyik sem. Képzelem, miféle ajánlásokat kaptam volna bármelyiktől távozásomkor, pedig mára szerénytelenség nélkül elmondhatom magamról, hogy – kvázi – „minden hangszeren játszom”. Ebbe én rengeteg munkát és idegi, fizikai erőfeszítést fektettem, mégis úgy tűnik, hogy én nem vagyok lojális, én nem vagyok kitartó. Kérdezem, mégis miképpen szereztem volna meg máshogy ezt a tudást ilyen körülmények között? Nehogy azt hidd, hogy ezt bárki is becsülte bárhol! Azt látták, hogy „magadba” fektetsz be, nem pedig beléjük! De az, hogy évekig csak azt oktatják, amit a saját IT-jük programozott és sehol máshol nem tudod alkalmazni azt a tudást, csak náluk, az persze rendben van! Volt, hogy évekre „ki kellett íratkoznom” a saját szakmámból, hogy adott multinak eleget tegyek, mégsem adott volna jó ajánlást egyik főnököm sem soha!!!

2.
Mit tegyek, ha adott évben júliusban több százezer forintos bónuszban részesítettek egy helyen az eredményes és elkötelezett munkámért, majd októberben kirúgtak. Minthogy azonban még azonmód a „kirúgóasztalnál” közöltem velük, hogy egy bizonyos munka esedékes és nincs még meg, amiből nagy bajuk lesz, mondták, hogy jó, adjam át, „majd átveszik a FIÚK”.
Talán mondanom sem kell, hogy a FIÚK az égvilágon semmit se vettek át, így kirúgásom után 3 nappal (!!!) kirúgó cégem személyes szerződést kötött velem erre a munkára, 1 hónapra, 1 millió forintért! :)))
Még ugyanebben a hónapban azonnali hatállyal felvett ennek a cégnek az anyacége elemzői munkakörbe, ennek keretében visszakaptam FELÜGYELETRE hajdanvolt kirúgó cégemet, melynek vonatkozó működését ezentúl nekem kellett kontrollálnom és segítenem. Képzelheted, mit szólt ehhez kirúgó főnököm! 🙂
ÉS: nem győzöm hangsúlyozni, hogy a bónusz és elismerés, a kirúgás, az egymilliós szerződéskötés és az új munkahelyemre történt felvételem mindösszesen 4 hónapon belül zajlott le. Hogyan lettem elismert és jutalmazott dolgozóból hirtelen kirúgott, majd milliós szerződéssel megbízott, illetve kisvártatva a saját volt főnököm szakmai ellenőre? Hogyan? És mit mondtak volna minderről az eseménysorról holmi ajánlólevelek???

Végül, milyen ajánlólevelet adott volna legutóbbi főnököm, akit az én onnan történt távozásom előtt 1 hónappal penderítettek ki a pozíciójából több év „munka” után, és dugtak be egy kreatúra állásba cégen belül, hogy „felfelé bukjon”. Nekem pedig azonnali hatállyal fel kellett mondanom családi katasztrófahelyzet – súlyos egészségügyi probléma a közvetlen hozzátartozómmal – miatt és minimum egy évig nem is volt szándákomban ezután elhelyezkedni újra! Így is lett.
Ez az említett főnök pedig megcsinálta azt, hogy az éves értékelésemben 6 kiértékelt munkámról írt hozsannát, miközben a végső vélemény az volt, hogy EGYÁLTALÁN NEM ELÉGEDETTEK az egész éves munkámmal, mert ezeket az említett eredményeket elismerik ugyan szakmailag, de ezeket a cég nem tudja használni, mert (kapaszkodjatok meg!) nem elég érett még hozzá! Hát ehhez nekem csak annyi kérdésem volt, hogy …” és nem is akar ehhez felnőni a cég?”
Nos, ezekután, ha nem történik nálunk otthon éppen nagy baj, akkor is vagy kirúgnak, vagy felmondok egyébként is! Vajon milyen ajánlólevelet kaphattam volna a sértett, megalázott volt főnökömtől? És ezért biztos én lettem volna a hibás?

Ennyit az ajánlólevelekről, amivel ma ajánlatos teletömni az önéletrajzot! Hát én nem tömöm!

Köszi & üdv: Baráti Üdvözlet

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 3. 22:28
  Kedves Anonymus!
  
  Ahogy írtam, Svájcban működik jól az ajánló levél intézménye, nem nálunk, és emiatt én sem támogatom. Nagyrészt sajtpapír. Másrészt, eléggé speciális eset vagy, nem a statisztikai többség, de ez a tényen nem, változtat, hogy kulcspozíciókba érdemes referencia ellenőrzést végezni. Van, amikor ez nem lehetséges, mert pl. legutóbbi még élő munkahelyén 12 éve van az illető, az előtte lévő helyen pedig már egy ex-főnöke sem dolgozik, és kapcsolat sincs velük, sorolhatnám a hasonló eseteket.
  
  Egy a biztos, Magyarországon nagyon sokan idegenkednek a referencia ellenőrzéstől, és ennek okait fejtegettem írásomban. Te is jó példát adtál rá, hogy milyen viszonyok is uralkodnak sok helyen, amelyek miatt nincs értelmes végkimenete egy referencia ellenőrzésnek. Köszönöm, hogy a sztorid megosztottad.
  
  Üdv, Tamás
Tornoczky Gábor 2014. szeptember 3. 19:57
Én munkaadói pozícióból azt mondom, hogy nem adom fel azt az elképzelést, hogy közelítsünk ahhoz a távoli Svájchoz. Nehéz lesz? Az! Megérné? Szerintem igen.

Válasz
Kling Péter 2014. szeptember 3. 22:02
Németországban mesélte az akkori főnököm, hogy náluk is óvatosnak kell lenni a referencialevéllel, rosszat soha nem mernek leírni, csak kódolva. A „jól dolgozott” a tökéletesen használhatatlant jelenti, aki tényleg jó, annak felsőfokú jelzőket halmoznak.

Itt egy jó cikk erről, németül. http://www.jurawelt.com/aufsaetze/arbsoz/1422

A legjobb: – Er war ehrlich bis auf die Knochen – (Ein Metzger, der Knochen gestohlen hat)

„A csontokig becsületes volt” (a hentes, aki csontokat lopott)

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 3. 22:29
  A német „referencia levél virágnyelv”… 🙂
Gyöngyi 2014. szeptember 4. 06:16
Kedves Baráti Üdvözlet!
Nem vagyok híve én sem a „munkaadói ajánlóleveleknek”. Egyik ismerősöm négy éve azt mondta, eljön az idő mikor egyik munkahelyedre sem leszel büszke…, „a munkáimra mindig büszke leszek” válaszoltam. Mikor egy multihoz hívtak tanácsadónak átadtam egy címlistát, hogy az értékesítés keresse meg őket. Néhánnyal találkoztak is, bár nem referenciának szántam…
Az egykori munkaadóm között olyan is volt, akinek 7 évig dolgoztam hűségesen építve a cégét, vagyonát (családjának 10 évet). Mikor a legnagyobb bajban voltam és a segítségére lett volna szükségem azt mondta, hogy „neki nincsenek olyan ismerősei, akiknek ajánlani tudna”. 2x nézte végig a telefonját… A másik közölte, hogy reklámozzam magam, ha meg akarok élni. A harmadik egy idétlen születénapi üdvözlőlevéllel válaszolt… Ma már én sem ismerem egyiket sem és az ajánlásukra sincs szükségem.
1 év alatt a második 1 milliárdos üzletet hoztam magamnak és az egyik partnercégemnek. Mindkét ügyfél engem keresett meg, (nem tanácsadási tevékenységgel). Tanácsadóként sem mennék már el még havi 1 millióért sem, a multi 3 napra kér értem ennyit… 🙂 Elégtétel?! Nem, már nem számít egyik sem…
Üdvözlettel:
Gyöngyi

Válasz
Tünde 2014. szeptember 11. 20:58
Kedves Tamás,

lehet, hogy kirúgás esetén egy álláskereső előző munkahelyén azért nem mondanak negatív információt az illető személyről, mert örülnek annak, hogy végre az egyik konkurenciát fogja „boldogítani”.

Válasz
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 12. 08:49
  Bizony gyakran így van…:-)
- Feri 2014. szeptember 22. 13:25
  Sziasztok!
  
  Manapság elvileg kötelező adni ajánló levelet. Ami miatt nem adnak, vagy ha adnak az nem korrekt, szerintem azért van, mert sok munkaadónál, nincs munkaköri leírás, ahol pontosan meg van határozva a munkavállaló, jogköre, az ehhez tartozó felelősségi kör , munkakör, stb. Jó esetben van egy tankönyvszagú sablon leírás, amire értelmesen támaszkodni nem lehet.
  Így hogyan adjon szegény munkaadó értelmes korrekt referencia levelet??? 🙂
  Ez alapján nem tud, de még csak kirúgni sem tudja a dolgozót, ha valóban baj van, mert akkor jön a per és ott is csak vesztes lehet. Nem marad más lehetőség mint a közös megegyezés és a rizsa referencia levél.
  
  Vagy rosszul látom ?
  
  Üdv.
  
  Feri
- Kelkó Tamás 2014. szeptember 22. 13:42
  Kedves Feri!
  
  A probléma szerintem ennél bonyolultabb. Alap, hogy a Munkaügyi Bíróság munkavállaló párti, mégis tele van az ország széltoló, sőt egyenesen gengszter cégekkel, akik minden létező gaztettet elkövetnek a munkavállóikkal, mégis valahogy megússzák azt, hogy bárki is a törvényes útra terelje őket.
  
  Másrészről vannak olyan munkavállalók, nem kevesen, akik jó dolgukban azt sem tudják mit csináljanak, ott próbálják megvezetni a munkaadójukat, ahol csak tudják, és szívesen járnak Munkaügyi Bíróságra, és elég gyakran nyernek.
  
  Ez a helyzet bizalmatlanságot teremt mindkét oldalon. Biztos vagyok benne, hogy azokban az országokban, ahol jól működik az Ajánló levél intézménye, messze nagyobb arányban tisztességesek a munkaadók és a munkavállalók is, így van bizalom, amire ez épülhet.
  
  Üdv, Tamás

Miért idegenkedünk Magyarországon a referencia ellenőrzéstől?