Nem akarok üldözési mániát elültetni benned, csak nemrég voltam egy eléggé rendhagyó művészeti kiállításon – amit egy japán hölgy, Chiharu Shiota „Emlékeső” címen készített -, akinek az installációja rendkívül jól szemléltette, hogy a „báránybőrbe bújt farkas” hogyan fejti ki rendkívül hatékony, és egyben jól leplezett romboló tevékenységét.
A hölgy bődületes mennyiségű vörös fonállal hálózott be 3 helyiséget, továbbá potom 20.000 db kulcsot akasztott rájuk, ahogy a mellékelt képen látod. A fonalak az emberek közötti kapcsolatokat, láthatatlan szálakat, kötelékeket szimbolizálják, a fémkulcsok pedig a kapukat, amelyek újabb kapcsolatokat nyitnak meg az emberek között. Emiatt a hölgy kizárólag használt kulcsokat alkalmaz, itthon is komoly gyűjtés indult, amikor megérkezett az országba a kiállításával.
Mi köze mindennek a „báránybőrbe bújt farkasokhoz”, és mit tanulhatunk e kiállításból róluk?
Ahogy írtam, a háló, amit Chiharu Shiota és munkatársai készítenek, az emberek közötti látható és láthatatlan kapcsolatok szövedékét, modernül hálózatát jelképezi, amihez a „báránybőrbe bújt farkas” úgy viszonyul, mint elefánt a porcelánbolthoz. Ahol megjelenik, ott elkezdenek felbomlani az addig jól bejáratott emberi kapcsolatok, feloldhatatlan konfliktusok jönnek létre és egyszercsak beáll a teljes káosz. Mint amit most látsz a közéletben, amögött jó pár „báránybőrbe bújt farkas” szorgalmas és odaadó munkája van, de most ne politizáljunk.
A „báránybőrbe bújt farkas” legfőbb fegyvere a pletyka és a dezinformációk terjesztése.
A japán hölgy által épített installáción látható emberi kapcsolatok finomszövedéke nem más, mint az egyes emberek egymás iránt érzett tisztelete. Ez az, ami tartósan összeköt minket embertársainkkal. Van, aki jobb szereti szeretetnek hívni, én jobb szeretem a tisztelet szót, mert abban nincs ragaszkodás, birtoklási vágy és még sok olyan dolog, aminek valójában az égvilágon semmi köze a szeretethez. Egy sokkal tisztább fogalom.
Az egymás iránt érzett tisztelet
Képzeld el, hogy az egyik munkatársaddal (nevezzük őt Andrásnak) nagyon jó a kapcsolat közöttetek, mert tiszteled őt a teljesítményéért, a munkához való hozzáállásáért és a megbízhatóságáért, ő meg tisztel téged a korrektségedért és a stratégiai képességeidért.
Egy óvatlan pillanatban felveszel egy olyan embert, akit nem kellett volna. Lenyűgözött a fellépése, a dinamizmusa, a talpraesettsége, és különösen a múltbeli referenciái, tehát felveszed.
3 hónap múlva már nem tiszteled Andrást, mert közben kiderült róla, pontosabban a gyanú árnyéka vetült rá, hogy saját zsebre is dolgozik, továbbá panaszkodik rólad az ügyfeleknek. Ugyan nem sikerült bizonyítani, de ezzel Andrásnak lett egy „kabátlopási ügye”, és a régi bizalom és tisztelet már a múltté.
Vajon mi történt?
Kívülről nézve egyszerű. Volt egy rendkívül összeszokott, jól teljesítő csapat, majd jött kívülről valaki, és 3 hónappal később a csapat már nem csapat többé, hanem inkább egy csürhe. Ez a valaki szépen „összeugrasztotta” a többieket: kinek ezt mondott a másikról, a másiknak meg amazt mondott erről, és így tovább:
- finoman elejtett megjegyzések,
- beszólások,
- megkérdőjelezések,
- bizonytalanságok terjesztése,
- kigúnyolás,
- finom kis csúsztatások,
- fogyatékosságok pellengérre állítása,
- hitében kigúnyolása,
- képességek kétségbevonása,
- vitában bolonddá tétel,
- ígérgetés és az ígéret be nem tartása,
- kirekesztés,
- gátlások kialakítása.
A lista természetesen nem teljes, mert minél intelligensebb, zseniálisabb a „báránybőrbe bújt farkas”, annál kifinomultabb módszerei vannak! Egy a lényeg, ahova ő bekerül, ott az emberek között meglévő láthatatlan szálak, kapcsolatok, vagyis az egymás iránt érzett tisztelet elkezd alábbhagyni, és a bizalmat felváltja a gyanakvás.
A kiállítás
Ahogy ott álltam Chiharu Shiota Emlékeső kiállításán és áhítattal bámultam azt a hihetetlen munkával és műgonddal elkészített szövedéket, akkor villant be a gondolat, hogy a „báránybőrbe bújt farkas” módszereinek pont ez a lényege, elkezdi elvágni mások között ezt a finom szövedéket…
Ha zseniális, akkor ezt úgy teszi, hogy mások ingerküszöbe alatt végzi, éppen csak annyit tesz a fent felsorolt listából és olyan finoman, hogy az emberek nem veszik észre, csak amikor már áll a bál, de 98% eséllyel mindig rossz okot jelölnek meg a konfliktus forrásának, ez által a „báránybőrbe bújt farkas” rejtve marad!!!
- 34megosztás
- 29Facebook
- 1LinkedIn
- 4Email
Kedves Tamás,
Megint nagyon érdekes témát boncolgatsz. Talán sokan nem is gondolják, hogy valóban milyen dolgokon múlik egy cégnél a jó hangulat, a cég, a csapat teljesítménye. Csak azt veszik egyszer csak észre, hogy rossz a hangulat, feszültség van. És valóban lehet, hogy emögött akár egy elégedetlen munkatárs „aknamunkája van”. Szerencsére, legalábbis az én köreimben ennyire kifinomult farkasok nincsennek, előbb vagy utóbb mindig kiderültek a dolgok, de persze akkor már azért keletkezett kár. A nagy kérdés, hogy miképp lehet ezt megelőzni, vagy akár mielőbb észrevenni? Mégsem lehetsz gyanakvó minden új munkatárssal? Mondjuk egy egészséges gyanakvással egyetértek, hiszen ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon kell, hogy bizonyítson az illető. Nálam már volt olyan is, hogy valaki élt, jó értelemben és volt olyan is, hogy visszaélt a megelőlegezett bizalmammal. Köszi a gondolatébresztő írást. 🙂 Kriszta.