Miért nem jó cél az „önjáró vállalkozás”?

Ki ne vágyna egy olyan vállalkozásra, amely a cégtulajdonos nélkül is működik, stabil megélhetést biztosít hosszú éveken át anélkül, hogy a cégtulajdonos ténylegesen dolgozna benne. Ez az a gondolat, amivel a legtöbb vállalkozási tanácsadó, tréner és még ki tudja ki „kábítja” a vállalkozókat. Miért gondolom ezt kábításnak? Miért gondolom, hogy az önjáró vállalkozás elérése nem jó cél? Mai, kicsit provokatív cikkemben részletesen megmutatom.

Az egész „önjáró vállalkozás” vágy onnan ered, hogy a cégtulajdonos-vállalkozók 95%-a kegyetlenül túlterhelt, napról napra küzd az elemekkel, még azok is, akiknek anyagilag egyébként jól megy. Nem kevés milliárdossal találkoztam az elmúlt évtizedekben, akiknek anyagi gondjaik ugyan nincsenek, de mégis rabszolgái a saját cégüknek. És mit ér:

• az 500 milliós ház,
• a tengerparti nyaraló az Adrián,
• az 50-100 milliós kocsik,
• és más anyagi javak,

ha nem tudsz rendesen aludni, ha egész nap ideges, feszült vagy, netán már testi tüneteid is vannak?

Csak arra akarok rávilágítani, hogy teljesen érthető, hogy vállalkozók tömege keresi a kiutat ebből az állapotból, és az is, hogy lassan egy komplett iparág mozdul rá ennek az igénynek a kiszolgálására. Csak egy dolog zavar, amikor a „rászorulókat” olyan megoldásokkal hitegetik, amelyek vagy elérhetetlenek, vagy valójában nem lesz jó nekik. Az önjáró vállalkozás, és a dologtalan cégtulajdonos pontosan ilyen.

Az igazán megtévesztő ebben a helyzetben az, hogy:

1. tényleg léteznek önjáró vállalkozások,

2. tényleg léteznek dologtalan cégtulajdonosok,

DE:

1. nem tudhatjuk, hogy meddig önjáró az a vállalkozás?

2. nem tudhatjuk, hogy valójában mennyire érzi jól magát a bőrében a dologtalan cégtulajdonos?

Munkám révén elég sok színfal mögé beláttam már, és ahogy az Instagramon és a Tiktokon egyre gyakrabban derül ki a „példás”, „irigylendő”, „vágyott” életet élő influencerek életének kiábrándító valósága, ugyanúgy láttam a kívülről önjáró, anyagilag sikeres és „szabad” cégtulajdonosok kiábrándító valóságát is.

Mert mi a valóság az önjáró vállalkozások mögött? 

Sok pszichológiai felmérés készült már a világban a különböző társadalmi csoportokról, és a legszomorúbb tény, hogy a dologtalan tehetősek között a legmagasabb az aránya a pszichiátriai problémáknak: depresszió, öngyilkossági hajlam és társai… Magyarul, egy olyan állapotra vágyik a legtöbb vállalkozó, amelyben a legkisebb az esélye annak, hogy boldog élete legyen!

Pontosítok, a tapasztalatok alapján 10% tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, de a maradék 90% nem!

És mit meg nem adnának ezért? Ennek felsorolásába most nem mennék bele, nagyon hosszú lenne…

Nézzük meg inkább azt, hogy :

Mi a legfőbb problémám magával azzal, hogy egy vállalkozás „önjáró” legyen?

Az, hogy ez ugyan létezhet ideig-óráig, akár évekig, de előbb-utóbb jön egy olyan környezeti változás, amely gondokat okozhat. Nem is kell messzire menni, az utóbbi 10, de főleg 5 évben olyan brutális környezeti változások történtek, és történnek mai napig, amelyek iparágakat fordítottak tetejére egyik napról a másikra. Ilyenkor derül ki, hogy mely cégek alkalmazkodó képesek, és melyeket söpörnek el a változások.

Ha van egy vállalkozásod, amelyet „betanított vezetők” menedzselnek, az-az kiválóan tudják működtetni, de stratégiai változtatásokra és fejlesztésekre, főleg az üzleti modell újragondolására már képtelenek, te pedig már évek óta nem foglalkoztál igazán a cégeddel, ezért lövésed sincs az iparági változásokról, realitásokról, akkor ki fogja a változásokhoz igazítani a céget?

Sajnos volt közöm olyan ismert sikercéghez, amely ma pontosan emiatt nagyon nagy bajban van. Egykor (kb. 20 éve) ünnepelt sikercég volt, országosan ismerték, és főleg irigyelték. Ma örül, ha túlél, mert a menedzsment csak működtetni tudta az egyébként jól felépített céget. De jött a Covid és olyan változásokat hozott, amitől a menedzsment egyenesen lebénult, lövésük sem volt, hogyan és mit kellene csinálniuk.

A tulajdonosok rájöttek, hogy sok-sok értékes évet elveszítettek piacépítésben, innovációban, főleg export téren, és most nekik sem nagyon van ötletük, hogyan tovább?

Ilyenkor jönnek jobbnál jobb tanácsadók, interim menedzserek és mivel nem ismerik az iparágat, ezért a sablonos megoldásaik többnyire nem működnek, csak viszik a pénzt. A sors iróniája, hogy volt köztük olyan – kettő is -, akik jól látták a megoldást, de az meg túl sok kényelmetlenséggel (min. 3 év osztalék nélkül, létszámleépítés) járt volna a kényelemhez és jóléthez már túlságosan hozzászokott tulajdonosoknak.

De mi volt a baj az operatív menedzsmenttel?

Egy szemléletes példával hadd érzékeltessem, hogy mi a különbség egy „kinevelt” és egy stratégiai szintű vezető között. Legjobban egy raktárvezetőn tudom megmutatni, vagyis mi a különbség egy raktárosból kinevelt raktárvezető és egy logisztikai felsőfokú végzettségű, jó cégeknél 10 év tapasztalatot, és sikeres mintákat látott raktárvezető között?

Ha csak egy raktárat kell vezetni, akkor szinte semmi. Ha viszont a cég kinőtte a raktárát és újra kell gondolni az egész logisztikát, hogy pl.:

• ezt a raktárat bővítsük-e?

• inkább 2 kisebb raktárra van szükség, csak földrajzilag más-más helyszínen?

• inkább szervezzük ki az egész logisztikát?

akkor a „kinevelt” raktárvezető a kérdést sem érti, míg a képzett és tapasztalt, stratégiai szintű logisztikai vezető:

• kitalálja,
• kiszámolja,
• lemodellezi,

hogy 5 éves távlatban melyik lenne a jobb megoldás. Igen, akár több megoldást is végig tud gondolni, így a döntéshozóknak csak át kell látni és meghozni a döntést, majd a választott megoldást a vezető meg is tudja valósítani.

Őt nevezem én stratégiai szintű vezetőnek

Ő sikeresen meg tud birkózni a területén bármilyen komoly változással, legyen az külső vagy belső.

Ha marketing vezetőről beszélünk, akkor neki nem volt gond az offline-ról átállni az online-ra, és az AI okozta változásokkal is el fog tudni boldogulni.

Ha értékesítési vezetőről beszélünk, akkor neki nem volt gond átállni a hideghívásról a lead generáló marketingre, és ő is el fog tudni boldogulni az AI okozta változásokkal.

Ha cégvezetőről beszélünk, akkor neki nem gond egy teljes üzleti modellváltás, sőt, akár egy iparágváltás sem.

Tehát a legfőbb bajom a legtöbb „kinevelt” vezetővel, hogy szépen el tudják vezetni operatívan a céget, és a tulajdonos számára „önműködő” állapotban tudják tartani, amíg az üzleti környezetben nem jön egy jelentős változás. A COVID jól megmutatta ezt, nem kevés vállalkozás tűnt el emiatt a süllyesztőben, miközben voltak olyan vállalkozások, amelyek időben kapcsoltak, és a COVID-ból megerősödve, új stratégiával jöttek ki.

Miért nem javaslom, hogy pénzmotivált tulajdonossá válj?

Ha nagyon eltávolodsz a frontvonaltól, akkor a saját céged számára elmebeteggé válhatsz!?

Hogy mivé?

Minek nevezel egy olyan embert, aki már nem tudja, hogy mi és hogyan folyik a cégében – hiszen éli gondtalan életét -, ezért csak pár Excel tábla és a múltbeli, már elévült tapasztalatai, meg más vállalkozó barátai „tuti ötletei” alapján napi szinten bombázza alkalmazott cégvezetőjét a jobbnál jobb ötleteivel?

És ez odáig fokozódhat, hogy egy alkalmazott ügyvezető idejének akár az 50%-át azzal tölti, hogy a tulajdonos hülye ötleteitől megvédje a tulajdonos saját cégét!

El sem tudod képzelni hány ilyen esetet láttam már, ez sokkal általánosabb, mint gondolnád.

Mit lehet akkor a valóban értelmes célja egy vállalkozónak?

Először is engedjük el a fekete-fehér gondolkodást, próbáljunk meg fokozatokban gondolkozni:

• Mi van akkor, ha nem működik nélküled a céged, csak 1-2 hónapot?

• Mi van akkor, ha operatívan működik nélküled a céged, és csak a stratégiai döntésekhez, fejlesztésekhez, beruházásokhoz van szükség rád?

Magyarul cégvezetőként már kijöttél a napi taposómalomból, viszont a stratégiai döntésekhez még te kellesz, ezért még benne vagy annyira a cég és az iparág napi életében, hogy tudsz is eredményes stratégiai döntéseket hozni.

Ez egy olyan életforma, ahol már nem kell naponta 10-12 órát dolgoznod, hanem kevesebb is elég, ráadásul ha nem mész be dolgozni pár hétig, nem történik semmi. Viszont azt láttam, hogy a cégtulajdonosok kedvenc tevékenysége a stratégiai feladatok, azokat örömmel csinálják, boldogságot okoz nekik akár életük végéig is (van 80 éves ügyfelem is), sőt, főleg emiatt nem adnák el a cégüket.

Mi lehet a következő értelmes cél?

Másodszor, ha már működik nélküled pár hónapig a vállalkozásod, akkor a következő célnak azt érdemes kitűzni, hogy eladható legyen.

Miért?

Mert ha már semmi nem érdekel a cégedből, csak az, hogy minél több pénz jöjjön ki belőle, akkor szerintem inkább add el!

Miért?

Hogy ne várd meg:

• amikor már nem tudsz egy stratégiaváltást eldönteni és levezényelni!

• amikor a pénzmotiváltságod miatt a saját céged ellenségévé válsz!

mert egyiknek sem lesz jó vége.

Szóval add el a cégedet jó áron és jó feltételekkel!

A gondok azonban pontosan e két feltételnél szoktak kezdődni…

Ha van egy pár milliárdos forgalmú céged, akkor jó eséllyel az van a fejedben, hogy az több milliárd forintot ér. Sajnos ki kell ábrándítsalak, mert egy befektető alaphangon úgy számol, hogy 5 évi hivatalos mérleg szerinti nettó nyereség a cég értéke +/- korrekciós tényezők, és innen kezdi az alkudozást. És a cégértékbe messze áron alul számítanak bele a vagyon elemek, gépek, ingatlanok, stb..

Így egy 2-3 milliárd Ft forgalmú, de éves szinten 50 milliós nyereséget produkáló vállalkozás bizony ~250 millió Ft-ot ér!

Kiábrándító? Szeretnél milliárdos összeget kapni a vállalkozásodért?

Tudnod kell, hogy Magyarországon jól hangzik, hogy milliárdos forgalmú céged van, de dollárban vagy euróban egy 3 milliárdos cég nem éri el a 10 millió dollárt vagy eurót. Az USA-ban 10 millió USD éves forgalomig small business a céged.

Magyarul kisvállalkozás.

És egy kisvállalkozás nem vonzó felvásárlási célpont. Már egy német befektető sem tud mit kezdeni egy ilyen kicsi céggel, ezért ritka a sikeres eladás ebben a méretben. A cégek adás-vétele piacán kizárólag akkor tud vonzó lenni, ha valami komoly innováció van benne, és emiatt a 10 millió USD éves forgalmat max. 3-5 év alatt érte el!

Ha ez nincs meg, akkor a következő lehetőség a milliárdos cégértékre az, ha kilépsz régiós szintre! Ha a céged már legalább 3-4 országban stabilan működik és a forgalma már 8-10 milliárd Ft, éves nyeresége min. 400-500 millió Ft, akkor lehet beszélni ~5 millió eurós cégértékről, ami jelen esetben 2 milliárd Ft.

De jól látható ez a Cápák közt műsorában is, hogy minden vállalkozó – kivétel nélkül – 5-10-szeresen túlértékeli a cégét!

Mert a befektetőt nem az álmok érdeklik, hanem az eddig elért eredmények.