,,Apró" hazugságok az interjú alatt!

Aki valaha is végzett felvételi interjút, az első kérdése magában mindig az, hogyan vegye észre, ha hazudik a pályázó? Szerencsére a hazugság kiszűrésére nincs szükség másra, mint logikus, ésszerű gondolkodásra és egy-két szakmai fogásra.

Először az önéletrajzot vizsgálva lehetnek feltűnő jelek, amelyek mind egy kalap alá esnek, azaz logikailag valami nem kerek. Na, de nézzük mire is gondolok.

Meghamisítja a munkahelyeinek a számát és/vagy az ott tartózkodásának a dátumát! Az egyik leggyakoribb, hogy bizonyos munkahelyeket kihagy, mert ugye azt egyre több pályázó felismeri, hogy a túl gyakori váltás nem igazán pozitív a munkaadók szemében. Ezt azzal lehet kivédeni, hogy hónapra pontosan rákérdez a váltásokra, majd az interjú során még egyszer belekérdez valamelyikbe. Aki csúsztatott valamennyit, az elég hamar belebukhat ebbe.

Volt már olyan eset, amikor kiderült, hogy mégsem 12 évig dolgozott az adott cégnél, hanem megszakította a munkaviszonyát 1,5 évre, majd mivel az nem jött be visszament oda dolgozni! És persze a kis kitérőt elfelejtette megemlíteni és beleírni az önéletrajzába.

Mennyire érdemes ezzel foglalkozni?A másik verzió, amikor az önéletrajzából hiányoznak évek, pl. 1 éve nem dolgozik és ahelyett, hogy beismerné, hogy nem talált munkát, egyszerűen nekiáll ködösíteni! Pihent és tanult, de persze semmi komoly, kézzelfogható eredménye nincs annak az időszaknak, mert pl. nem tanult meg jobban angolul, hiába csak ezzel foglalkozott majd egy évig!

Túl sokat azonban nem érdemes forszírozni, hiszen a múltbeli teljesítmény, a szakmai tudás és a referenciák vizsgálata elég jól kihozza az igazságot és leleplezi a hazug pályázókat, továbbá az ilyen kisebb hiányosságok sokszor nem is tudatosak.

Trükkök az interjú alatt

Az interjú során a leggyakoribb hazugságok a váltások okával kapcsolatban vannak:

– Miért akar eljönni (vagy már jött el) a jelenlegi munkahelyéről?

Az egyik olyan kérdés, ahol a legtöbb hazugságot, csúsztatás, mellébeszélést, önigazolást, magyarázkodást és a legkülönfélébb érzelmi megnyilvánulást fogja tapasztalni. Van is erről egy érdekes statisztika: a jelentkezők legalább 90-95%-a magától jött el előző munkahelyéről, csak 5-10%-ot rúgtak ki.

El tudja képzelni, hogy ennyi öntudatos munkavállaló van a piacon és csak kevesebb, mint 10%-ukat rúgták ki?

Biztosan jóval többet küldtek el korábbi munkahelyéről, de csak nagyon kevesen vallják be. Becsülje is meg az őszinteségüket, mert nagyon ritka az ilyen.

Ha csak abból indulok ki, amit ügyfeleinknél tapasztaltam, akkor az arány majdnem fordított, azaz 70-80%-ot rúgtak ki és 20-30% ment el magától!!!

Hogyan lehetne mégis rájönni, hogy ,,ki volt a hunyó” a váltásnál?

Meglepően egyszerű. Van két dolog, amire érdemes odafigyelnie: hogyan mondja és mennyi ideig.
Ha a pályázó túl sokáig és túl bőbeszédűen meséli, hogy a korábbi főnöke milyen rossz volt, akkor ne elégedjen meg azzal, hogy csak az utolsó munkahelyéről beszélteti. Kérdezzen rá az az előtti munkahelyeire is. Minél több korábbi munkahelyén szidja az áldatlan állapotokat vagy a felső vezetést, annál inkább ő volt a felelős a történtekért. Mindegy, hogy őt rúgták ki, vagy magától jött el, minél hosszabban meséli, annál inkább nagyobb az esélye, hogy ő volt a felelős.

Ráadásul, ha az ilyen embert mégis felveszi, annál nagyobb esély van rá, hogy ha egyszer öntől fog eljönni, akkor önt is ugyanígy szidni fogja! Ekkor a biztonság kedvéért kérdezze meg:

– ,,Ön miben érzi magát hibásnak a korábbi munkahelyén?”

Ha semmit nem tud rá válaszolni, ha hirtelen nem tud mit reagálni, akkor sakk-matt. Van azonban a korábban ,,fröcsögők” között olyan is, aki egy ilyen kérdés hatására magába száll és elismeri, hogy ő saját maga miben volt végül is felelős.

Érzelmi állapot, mint árulkodó jel

A másik árulkodó jel a vádlott, bocsánat jelölt bűnösségére, az érzelmi állapot. Minél hevesebb érzelmek (düh, keserűség, indulatok, stb.) kísérik a váltás történetét, annál sárosabb volt a pályázó. Vannak emberek, akik képesek drámai alakítást nyújtani ilyenkor, de ne vegye be a meséjüket.
Ha biztosra akar menni, akkor kérdezzen bele további részletekbe:

– Hogyan jött ki a főnökével?

– Mit szeretett legjobban az adott helyen?

– Mi zavarta legjobban a munkahelyén?

Ha elég kitartóan kérdezgeti és valóban nem mondott igazat a távozás okáról, akkor ez kiderül. Ellenmondásba keveredik, vagy előbb utóbb kiböki az igazat. Jómagam ezeket a kérdéseket nem itt azonnal szoktam feltenni, hanem kicsit később, amikor a kiindulási szituációtól jelentősen eltávolodtunk már.

A korrektül távozó jelöltek azonban röviden, tömören és eléggé tárgyilagosan mesélik el váltásuk történetét. Maximum erős sajnálkozásukat fejezik ki, mert szerettek ott dolgozni, de valami – egyébként teljesen logikus ok miatt – kellett eljönniük, vagy valami nem logikus ok miatt kirúgták őket.

Hogy váltanak a jó jelöltek?

Az igazán jó képességű embereknél a leggyakoribb váltási ok, hogy már nem jelent kihívást számukra a meglévő munkakörük és cégen belül nem tudnak továbblépni, vagy nem érzik megfelelőnek a munkakörülményeket ahhoz, hogy igazán teljesíteni tudjanak (amire ők is büszkék lehetnek).

Még ,,fejvadász koromban” a 90-es években, a váltani akaró felsővezetők nagy része egyértelműen az új feladat, az új szakmai kihívások miatt váltott. Tipikusan építő emberek voltak, akiket megöl a rutin. Nem kevés közülük még kevesebb pénzért is váltott, ha kellett, persze a jövőbeli több reményében. Sőt építettünk fel már magyar középvállalatban is olyan menedzsmentet, ahol minden felsővezető multicégtől jött és egytől egyig hajlandóak voltak kevesebb fizetésről indítani, mint amennyiért korábban dolgoztak.

Több is azt mondta, hogy korábbi munkahelye nyugdíjas állás, de nem nyújt már semmiféle szakmai kihívást és fejlődési lehetőséget, hiszen a konkurenciával 1%-os piacrészesedés növelésért ölik egymást, míg itt a következő 3 évben ötszörös növekedési lehetőség, majd külföldi terjeszkedés vár rájuk.

Végső próba, ha még kétségei vannak

Ha még mindig kétségei vannak a pályázó eljövetelének igazi okát illetően, akkor tegye fel a fenti kérdést! Meséltesse el vele részletesen, hogyan és kinek adta át a munkáját.

– Volt-e párhuzamos munkavégzés az utódjával?

– Leírta a fontosabb dolgokat vagy mindent csak szóban adott át?

– Kereste-e az utódja később és kért-e segítségét?

– Ha vissza kellene mennie valamiért előző munkahelyére, az kellemetlen lenne-e a számára és mennyire

Ezek már annyira konkrét dolgok, hogy itt a mellébeszélő vagy sáros múltú pályázó biztosan elbukik, leszerepel. Ráadásul erről nem nagyon szokták faggatni a pályázókat, azaz számukra eléggé szokatlanok a kérdések ahhoz, hogy előre felkészüljenek rá!

Az alábbi blogbejegyzés részlet a hamarosan megjelenő oktatási anyagom hatodik fejezetéből. További információ hamarosan…